Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei
— 6g — e mozgások közöltetvén a környező erjedékeny másik test parányaival. ebben is bomlást idéznek elő, és ezen erőmüvileg előállott bomlásban áll az erjedés. Ezen nézettel szemben Schwann és Pasteur kimutatták, hogy az élesztősejtek nem csupán érintkezésük által, hanem mint élő szervezetek életműködéseik közben bontják fel az erjedékeny folyadékot. Mindezek után pedig Ranke János 1874-ben kiadott munkájában kimondja, hogy az erjedésnek mibenléte még nem ismertetik. Mindebből csak az látszik, hogy mái napig sem tudtak az illető búvárok megegyezni abban, hogy tulajdonképen mi az erjedés. Mi megmaradunk fennebb adott meghatározásunknál. miszerint az erjedés oly vegytani folyamat, melynél egyebek között az élő fehérnyeféle testek, vagy ezeknek eredményei. *) vég\■ mii ködösbe jönnek. Ezen meghatározásunk mellett szőlnak a következő tények: 1., A fehérnyeféle testek minden növényben, minden állatban, és mindenütt, hol erjedési vegyfolyamat jelenkezik, megtaláltatnak. 2.. Az erjedési vegymüködések, vagyis az életjelenségei. annál erélyesebben folynak, minél több meny- nyiségben és összetételben szerepelnek azokban a fe- hérnyefélék. Például az állatoknál nagyobb az életjelenség mint a növényosztálynál, mert ott a fehérnye- félék nagyobb mérvben és összetételben szerepelnek. 1 ovábbá az állatoknál is a különböző fajok oly arányban tökéletesebbek. minőben a fehérnyefélék számra és mennyiségre nézve azokban nagyobb szerepet viselnek. 3m Egy és ugyanazon egyénben, például egy emberben, azon szerves rendszerek, például az idegrendszer, viselik a fennsőbbségi szerepet, hol a fehérnyefélék *) A fehérnyefélék összetételének terményei: a vértekecseny (haemoglobin) és a tojásany (vitellin); visszafejlődésének eredményei pedig: a nyákony (mucin), szaruanyag (keratin), enyvképző anyag (collagen), rovar- nya (chitin) s egyéb élesztűféle erjanyagok (fermente.)
