Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

68

lévő kenyértésztában, a tartós időn keresztül erjedő sajtban is sat.

Ha a szőllő erjedésben lévő mustja helyett, vagy a gyümölcsök erjedő nedve helyett, magát a fris gyümölcsöt vesszük és vizsgáljuk, ezekben épen úgy, mint élő növényeik levelében vagy bármely más részében is, ugyancsak azt látjuk, azon különbséggel, hogy ezekben az erjedés lassabban történvén az élesztő elemekből és folyadékból, adott idő szerint, kevesebb szénsav fejlődik ki.

Sőt ha az állatnak vagy embernek tejét, vérét vagy egyéb nedvét vesszük, és mint a szőllőmustot erjedni hagyjuk, épen úgy és közel annyi idő múlva élénkeb erjedésbe megy, és az erjedő tömegben, nagyítás mellett nézve, a folyadék mellett élesztő-sejteket találunk. Nemcsak, hanem akkor is ha az állatnak vagy embernek élő fris vérét vagy testének bármely részét górcsővel vizsgáljuk, hasonlólag csak egy vagy más- alaku sejtek vagyis élesztő-részek mutatkoznak többkevesebb folyadékban.

Mindezen, s egyéb más állati vagy növényi részekben s terményekben ugyanis vegymüködés közben többkevesebb fehérnyeféle testek vanak keletkezőben vagy bomlófélben, tehát erjednek. Eleny fevétele mellett szén- savanyt adnak ki magukból.

Mines tehát okunk, de nem is lehet, tagadni azt, hogy az embernek, mint minden más állatnak és növénynek is életjelenségei, testileg egészben vagy részben is, erjedési folyamatokból állanak.

Igen helyesen mondja Hoppe-Seylcr. hogy az erjedések lehetségesek szervezetek nélkül, de bizonyos szervezetek nem bizonyos erjedések nélkül.

Az erjedések mibenlétének meghatározására nézve Stahl nézete, valamint száz évvel ké«sőbb a Liebigé is, oda megy ki. hogy az élesztő egy bomlásban lévő test, melynek legkisebb parányrészei mozgásban vannak, s