Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

böző mennyiségű hevennyel vegyülése miatt bekövetkezett, különböző hullámzatai.

A heveny vegyüléséből keletkezik a villany, ebből a deleny, s ezekből tovább általában a paránylagos és tömeges mozgásnak és munkának minden nemei.

Eszerint tehát a fehérnyeféle testek, élve vagy élettelenül is. chemiai elemekből állanak-össze és a pro- toplásma élete nem egyéb mint vegytani folyamat.

Erjedéseknek neveztetnek pedig általában véve azon vegytani folyamatok, melyeknek megindulása, menete és lejárása alatt a fehérnyeféle testeknek, nevezetesen az élö- feliérnyének keletkezése, sejtekké alakzása vayy elbomlása mutatkozik.

A must vagy egyéb, czukrot tartalmazó gyümölcsnedvek erjedése közben leülepedő seprő, vagy az eczet- erjedésnél képződő eczetágy, nem egyebek mint részint kifejlődésben, részint bomlásban lévő sejteknek halma- zata, mi közönségesen élesztőnek neveztetik. Az élesztő sejtei részint fejlődésben részint bomlásban lévén, igen természetes, hogy közöttük a közfolyadékban, vagy bennük magukban a sejtekben is több-kevesebb szemcsék, magcsák s egyéb ilyen húsos vagy nyálkás tömörüle- tek vannak. E tömörületeket górcsővel szemlélve a sejtekkel és folyadékkal együtt ide-oda úszkálni láthatjuk.

A sejtek, a különnemü erjedések szerint, különböző nagyságú és alakú holyagcsák. Kicsinységük miatt rendesen csak górcsővel láthatók, a legkisebbek pedig akkor is csak alig kivehető szemcsék gyanánt mutatkoznak. Alakjukra nézve gömbded, orsó vagy cső alakúak lehetnek; elágazhatnak szögletes, csillagos formában, és elnyúlhatnak vékony fonalszerüleg sat. sat.

Ezen sejtek, szemcsék és magcsák együtt teszik az élesztőt, melyben legfeltűnőbbek magok a sejtek. Ily élesztő képződik nemcsak a szesz- és eczeterjedésnél, hanem a tejsavaserjedésnél, sörerjedésnél, a kelésben