Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

6o

Földünk felületén épen ezen anyagoknak a hevenyt magukba gyűjtő és huzamosb ideig magokban tartó tulajdonságain alapszik az élővé szervezett testeknek, a növényeknek és állatoknak fejlése és létezése.

Az élőfehérnye (protoplásma) a legkitűnőbb meleg- gyűjtő és melegtartó. Benne ugyanis a heveny felhalmozódik mint a feszitö vizgőzben. Minden hőfelesleg, mely a szerves élő testekbe kivülről bevétetik, vagy bennök vegymüködés utján előállittatik, végre nagyrészben a fehérnyeféle testekbe vezettetik és ezekbe gyűl össze. Úgy hogy a fehérnyeféle testek az élő szervezetekben oly szerepet viselnek, mint a gőzgépekben a gőzhenger vagy gőzkazán, azon különbséggel, hogy ott a nyomattyu helyett az élőfehérnyének ruganyossága, vagy szilárd és folyadék állapotok közötti ide-oda ingadozása szerepel. A mellett, hogy az élőfehérnye e meleg-felfogó tulajdonsággal bir, következő tények tanúskodnak :

1. Az élő szervesvilágban, a növényektől kezdve fel az állatokig, ezeknek osztályaiban az önálló meleget, vagyis a környezettől független hőfokot, mondhatni, oly arányban látjuk nagyobbodni, minőben az illető egyéneknél a fehérnye-tartalom növekedik és ennek alkalmazása, táplálás és fölhasználás utján, nagyobb. Például: az állatok több és összetettebb fehér- nyeféléket tartalmaznak, s több szabad hőfokot is mutatnak, mindamellett, hogy sokkal több hevenyt forditnak a külső munkára és mozgásra, mint a növények.

2. Az állatok saját külön osztályaiban a szabad hő-fok nagyobb ott, hol a fehérnye-tartalom több és nagyobb alkalmazásban van. Például: a madaraknál nagyobb mint az emlősöknél, és a meleg vérüeknél nagyobb mint a hidegvérű állatoknál.

3. Ugyanazon egyéneknél, ezeknek azon részeiben mutatkozik nagyobb szabad meleg, melyekben, aránylag a többi részekhez képest, a fehérnyefék nagyobb