Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva

54

Mindezen nag-yon is általánosba térő physikai és vegytani nézetek az életerjedés elméletével igen megegyeznek.

Lássuk tehát tovább a czélunkhoz és tárgyunkhoz közelebb álló egyéb felmerült nézeteket:

Cullen Vilmos (1712—1790) valamint Musgrave Sámuel is (1776-bóli müvében) az idegrendszert az élet forrásának tekintették. Úgy vélekedtek, hogy minden betegségek abból indulnak ki, és minden gyógyszerek idegek utján hatnak. Később, midőn az idegek utján vezethető villany már ismeretesebbé lett, Brandis (1795- bőli müvében) valamint Proháska is (1820-bóli müvében) úgy vélekedtek, hogy csak egy életerő van, és ez a villanyban nyilvánul, melynek feltételei és jelenségei az életéivel összhangzanak. Mások pedig mint Autenrieth (1801-tőli müvében) és Treviránus az életerőt, az életanyagot más valaminek, de az imponderabiliákhoz, nevezetesen a villanyhoz hasonlónak vették.

Brown János (1735—1788) nézete szerint az élet- müködhetésének két feltétele van: az ingernek (Reiz) kivülrőli behatása, és az organismusnak magának fogékonysága (Erregbarkeit). Ezen nézetének nyilvánitásá- val az addigi elméleteket egyszerre elhallgattatta. Különben társadalmi éleiét, valamint a Baco Ferenczét is,, könnyüelmüség, hálátlanság és szenvedések jellemzik.

Sniadezki (1821-bőli müvében) Brownnal ellenkezőleg azt állitja, hogy az élők önkénytességgel (Spontaneität) birnak, minélfogva a külső idegent folytonosan feldolgozzák és áthasonitják; ezen működés mellett pedig a szervezet és anyag folytonos átváltozási folyamatban vannak. Az életet tehát úgy kell szerinte tekinteni, mint egy folytonos változásban (Werden) és átha- sonulásban lévőt.

Glisson Ferencz, mint már láttuk, minden testben magában vélte működésének és viselkedésének okát lenni.

Ezen nézetek is általában a szerves és szervet-