Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva
40 többször a betegek ösztönszerü kivánatára, alkalmazásba. Sok esetben a mily lehetlen, oly hasztalan és czél- szerütlen is, a tulajdonképeni tápszerek és gyógyszerek közt éles határvonalat huzni akarni. Ki tudná elhatározni a vizről. szeszről, borról, kávéról, konyhasóról, vasról, levegőről, hevenyről, villanyról sat. hogy mindezek egyenként mikor, kinél, és mily mennyiségben véve vagy használva nevezhetők tápszereknek vagy gyógyszereknek. Ha egészséges létünkben használtatnak és a testtel összhasonitva egészségünket rendesen fentartják, tápszereknek neveztetnek; ha pedig betegállapotunkban használva egészségünket helyreállitani segitik, gyógyszereknek mondatnak. Minden tápszer és hatány egyszersmind gyógyszer is, mely igen kevés mennyiségben véve nem használ eléggé, igen nagy mennyiségben véve pedig ártalmunkra lesz.' Legyen az viz, hús, lég, meleg vagy bármi egyéb is. Minden tápszernek vagy gyógyszernek tekinthető anyag, legyen bár ez szilárd, folyadék vagy gázállapotban is, mely akár a rendes utón t. i. az emésztő gyomor és bélcsövezet utján, akár rendkívüli utón például klistir vagy bőr alá fecskendős utján, akár a tüdőbe vagy bőrbe felvétel utján jut is a testbe, elébb bizonyos el- keveredésen, alakváltozáson és erre rendesen bekövetkező vegyfolyamaton megy keresztül, s igy többé-ke- vésbé elváltozva válik a vérnek, nyirknek s egyéb tulaj donképeni tápnedveknek alkatrészévé. Az elkészült tápnedvek pedig további szürődésen, erjedési módosulatokon, s ezekkel járó, még kiismerhetlen minőségű és mennyiségű több rendbeli vegy-változásokon át jutnak azon élő és élesztő sejtelemekhez, miknek táplálékul szolgálva, ezek által újra külön erjedési vegymunkába vétetve áthasonittatnak. Innen látható, hogy a különböző szervezetek, izmok, idegek, mirigyek, sat. különböző erjedések eredményei
