Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
II. A gyógyászat történelméből azt látjuk, hogy annak minden törekvései, ösztönszerüleg, az emberbenlévő élet-erjedésnek rendezésére voltak irányozva
30 dések vannak: czukrotképző-, zsírt-, vagy olajtbontó-, szeszes-, tejsavas-, eczet-, csersavas-, nyálkás-, és gly- cerinerjedések. Ezen egyszerű erjedések között terjedelemre és fokra nézve a szeszeserjedés válik ki; a többi egyszerű erjedések minőségei pedig, rendre vagy csoportlag, rendes erjedési folyamatnál oly csekély mérvben mutatkoznak a szeszes erjedés főszereplése mellett, hogy alig észrevehetők. Másod- és harmad- szóval alsóbb rendű szereplésben vannak itt az eczet-, nyálkás-, és tejsavas erjedések; melyek csak beteges musterjedésnél jönnek, a szeszeserjedés hátrányára, egyik vagy másik alakban fölénybe. Az emberi testben lévő* egybetett erjedésnél pedig, a mustban lelhető, imént nevezett, egyszerű erjedéseken kívül, vannak még: a pepton erjedések, vajsavas-, kéksavas-. húgyany-, rostany- és föstenyerjedéselc. Ezek között, rendes egészséges állapotban, főszereplők a szeszes-, tejsavas-, eczet- és húgyanyerjedések. Tehát midőn az ember-testbeni erjedést a must közönségesen ismert erjedéséhez hasonlítjuk, egy többsze- rüen egybetett erjedési folyamatot hasonlítunk össze egy hasonló de kevésbé egybetett és közismeretes erjedési folyamattal. Nevezetesen tekintettel kell lenni arra, hogy mig a must rendesen, nyílt edényben és állandó helyen erjed le, addig az ember testében lévő erjedésnek csak kezdete történik nyíltan a szabad léggel érintkezve ; további erjedés-folyamában pedig az edények falain/ mirigy- s egyéb szöveteken át rendre-rendre. újból meg újbóli átszürődések után, hova-tovább, mélyebb elzártabb és csendesebb helyekre, vagy ellenkezőleg a külső anyag-világgal nagyobb súrlódásban lévő felületekre jut. Az erjedő folyadéknak ezen vándorlása közben különböző nyomás, elfojtódás, és anyagok között, ezek szerint az erjedés minősége és eredményei is folytonosan változnak.
