Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

2 4

de hangzatos elnevezései a szenvedőket, sok tekintetben káros, tévútra ne vezessék.

Valamint a gyógyszeres gyógyrendszer úgy a természetes gyógyrendszer is idővel, a különböző tapasztalatok, élet és helyi viszonyok befolyása következtében, hol egy hol más alakban tűnt fel, és a természet- tudományok fejlése s az orvosi ismeretek tökélyesbülése után módosult és változott. A különböző égaljak, népies szokások, foglalkozások, erkölcsi és vallásos nézetek sat. mindannyian és annyiféle egészségi, de ebből fo- lyólag egyszersmind természetes gyógyászati szabályoknak keletkezésére adtak alkalmat. Itt-ott egyesek, orvosok vagy nem orvosok, önbajukon vagy mások szenvedésén segitni óhajtva a vízben, légben s egyéb természeti közadományokban kerestek és találtak is, kellőleg választott étkezés és mozgás mellett, oly gyógyhatányt, minek feltűnő jó eredménye csakhamar széles körben ismeretes és keresett lön.

De az ilyeténképen keletkezett természetes gyógymódok is a túlságos vak bizalom miatt, tekintélyek és tárgyak iránti elfogultság következtében, vagy az illető szakismeret hiányában, sokféle túlzásokba fajultak el. A görögök korábani gymnasiumbelieknek természetes gyógymódjuk, mivel idült régi betegségekben előnyösebbnek találtatott, habár olykor egyesek által hallgatólag is, de kisebb-nagyobb körben folytonos gyakorlatban maradt.

Mig azt Priessnitz (1799—1851), Graefenbergben felállított vizgyógyintézetével, világhírűvé és közkeresetté tette. Jelszava volt: „Wasser stärkt und Kälte stählt.“ Naponta i—2 sőt háromszor is a betegeket kicsavart hideg vizes vászonba, vagy száraz gyapott takarókba begöngyölítve, saját befogott testmelegeikben tartósan izzasztotta, ez izzadást gyakori bő mennyiségű vizitatással is elősegítve. Izzadás után rövid ideig tartó hideg fürdőket, zuhanyokat vétetett sat. De az eleinte