Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

nagy mérvben kedvelt erős izzasztást később maga is felhagyta.

Helyleges testi bajokban helyleges fürdőket, és hideg vizes ruhávali betekeréseket használt, ezeket vagy gyakran váltotta, hogy fel ne melegedjenek, vagy tartós ideig hagyta, hogy nedves melegbe tartassanak a betekert testrészek. E mellett általában tartós mozgást, járást ajánlott ott, hol a beteg testrészek ez által nem szenvedtek.

Nagyon szép elterjedt hirü eredményeket tudott felmutatni. Hozzá Graefenbergbe a legkülönbözőbb országokból, minden rendű és rangú betegek seregesen özönlöttek.

Kár volt benne az, hogy orvosi és élettani szükséges szakismeretekkel nem birván, a hidegviz túlságos alkalmazása és főleg itatása által, betegeit igen lehü- tötte. elvizenyősitette, elhigitotta a vért, meggyengitette az emésztő nedveket sat. és ezáltal duzzadt puhává tette a testet, mindamellett is, hogy különben igyekezett étkekkel jól táplálni betegeit.

Schroth (1800—1856) mint szekeres ember lovain tapasztalta, hogy ezek sok vizivás és izzadás mellett lusták lettek és elpuhultak. Továbbá önmagának is, egy ló-rugás következtében.jobb térdizületében zsugora volt, mire, miután egyéb orvoslás mellett nem javult, nedves meleget alkalmazott és 40 napig böjtölve meggyógyult.

O, ezen tapasztalatból kiindulva, a nedves meleget külsőleg 4—8 órányi ideig tartatta a testen ; a beteget a vizivástól eltiltván kevés bor és zsemle adagolás mellett, szomjaztatta. Jelszava volt: „wie Brod und Wein wächst Fleisch und Bein in feuchter Wärme.“

Lindewieseben felállitott gyógyintézete csakhamar nagyon látogatott és keresett lön. Betegeit általában, ezen tartós elvonó gyógykezelés mellett, igen kiszáraz- totta és meggyengitette. Különben Schroth és Priess- nitz egymással folytonos versengésben éltek.

_ 25 _