Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése
23 közöltetett, hogy annak föstvényéböl egy csep 99 csep lepárolt vizzel tette az első hígítást, ebből egy csep Ismét 99 csep vizzel tette a második hígítást s így tovább ; a szilárd anyagszerből egy szemer 99 szemer tejczukorral dörzsölve lett az első hígítás, ebből egy szemer ismét 99 szemer tejczukorral dörzsölve tette a második hígítást s így tovább. Használtatik a 12—20-ik sőt további hígítás is. Hahnemann szerint a gyógyszer minden elosztásnál és hígításnál történő dörzsölés vagy megrázás által is gyógyhatásában erősbödik. Különben hogy a bor és egyéb szesz izgató hatása sok vizzel hígítva gyengül azt Hahnemann is elismerte. A homöopáthia szerint a betegségek okaival és természetével nincs miért gondolni, mert elég a betegségeknek lehetőleg* összes kórjelenségeit kitudni és feljegyezni, hogy ezekből ezeknek biztos gyógyszerére reá találjunk. A homöopáthiai biztos és sikeres kezelés Hahnemann szerint csak a sebészeti, halál-küzdelmi, késő öregségi és oly esetekre nem terjed ki, melyekben egy szükséges testrész már szétroncsoltatott. A gyógyszer ugyanis a meglevő betegségben egy hasonló mást idézvén elő, a két betegség egymást. Hahnemann képzelete szerint, közönyösiti. Gyógyszereléskor kerülni kell a betegeknek minden patikai szereket, kávét, theát •és egyéb hevítő italokat és illatokat sat. Különben általában a gyógyszerelő orvosok között azokat, kik minden időben az adott egyes betegségekre nézve, orvosi ismeretük, tapasztalatuk és lelkiismeretes meggyőződésük szerint. a legczélsze- rübb gyógyszert és gyógyhatányt választják és alkalmazzák eklektikusoknak nevezték; de ily névveli reámutatás is bár maholnap feleslegessé válna az által, hogy minden többi gyógyszerelő gyógymódok bele olvadván, a többi sokféle egyoldalú g'yógynézetek üres
