Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)
V. Az összes therápia és therápeutika, vagyis a gyógykezelés és gyógyszerelés tudománya és mestersége, nem egyéb mint erjedést rendező eljárás. Azon gyógyeljárások, étkek, italok és gyógyszerek, melyek az erjedést általában, különösen pedig a must-erjedést és az emberbeni élet-erjedést erősbitik és előmozditják vagy gyengitik és gátolják
vezeti, mintegy elvan telve lekötött meleggel annyira, hogy ilyet többé sem bevenni sem átbocsátani bizonyos fokban nem hajlandó és nem is képes. De ha a növényi vagy állati részek nedvesek, vizzel telvék, valamint az ásványi szilárd testek is a mennyiben vizesek, már akkor nagy melegvezető, melegtartó és meleget magokba nyelő képességgel birnak. Mert a viz azon anyagok egyike, mely minden lehető szilárd-, folyadék- vagy gőzállapotában is a meleget felvenni hajlandó és a meleggel minden arányban nagyon vegyülékeny. A levegőt rendes vizgőz-tartalma mellett is, ha 28—300 hőfokkal bir, már forrónak érezzük; holott a vizet, ha ugyanannyi hőfokkal van, hűvösnek vagy csak langyos melegnek mondjuk. 15—160 fokú langyos meleg levegőben napokon át jól érezzük magunkat, holott ugyan oly hőfokú vizben 10 perez múlva már fogaink is vaczognak a hideg miatt. Ennek oka pedig csak az, hogy a viz jobban és nagyobb mérvben vezeti el testünk melegét, és a meleget általában, mint a levegő. Ha pedig a levegőben még a rendes vizgőz-tartalom sem lenne, ugyanazon hőfok alatt még melegebbnek éreznök, mert a levegő melegvezetőségét főleg a benne lévő vízgőz okozza. Nem mondunk sokat, ha állítjuk, hogy a levegő teljesen minden vízgőz nélkül, mit rendesen tÖbb-keve- sebb mennyiségben tartalmaz, reánk nézve nemcsak ki- állhatlan, de életveszélyes meleg takaró volna, a menynyiben a testünkben fejlődő melegmennyiség mondhatni mind megrekedne bennünk, s ezáltal a jóból ártalmas sok lenne reánk nézve. A levegőben gőzalakban úszó ama viz, mely a levegővel a föld felületén mindenhová eljut, épen oly szükséges a szerves világra nézve mint a levegő élenye. Nemcsak azért, mert a tulajdonképeni tápanyagok nagyrészének hordozója, de főleg azért is, mert a melegnek megosztója, ad belőle oda a hol igen kevés van, és vesz — 171 —
