Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

12

lag megbetegszik és elhal. Lég és viz nélkül egyetlen egy állat sem ember nem élhet. Nagy hidegben az állatnak, úgy mint az embernek, minden része megme- revszik, nagy melegben pedig szétbomlik s csak hamva marad.

Mind ezt a legrégibb emberek is közönségesen tapasztalhatták. De az orvosok mint szakmájukba tartozó jelenségeket, figyelmük kiválóbb tárgyául tekintették. Nem is kellett egyéb, mint egyszerű józan megfigyelése a természetnek a végre, hogy csak hamar beláthassák azt, miszerint a világ minden érzékelhető valóságai, úgy az élők mint az életteleneknek látszó alakulatok is, csak testek, csak bizonyos anyaghalma- zatok, melyeknek különféleségeit azoknak csak különböző alakjai, vagyis a halmozódás más meg más formái, térben és időben történő sokféle mozgósításai okozzák.

Könnyen beláthatták a régiek is, hogy egy test valahányszor egy másik bizonyos testre hat, ebben elébb-utóbb az alaki, halmazati vagy mozgalmi változásnak' bizonyos nemét eredményezi, mely későbbi gyarapodásának vagy romlásának válik tényezőjévé.

Ha egy darab kő, fém sat. egy másik darabot, vagy egy embert vagy állatot szétzúzott, tudhatták hogy bizonyos testek egy és ugyanazon helyben egymást meg nem tűrik.

Ha látták, hogy például az eleven halak elemükből, a vizből kivétetvén, csakhamar elhalnak; észreve- hették hogy bizonyos élő testek megmaradhatása bizonyos test-elemekben lehetséges.

Szóval a legrégibb időktől fogva mostanig le élt vagy élő orvosoknak, élet- és természet-búvároknak minden szakképzettsége, okszerű művészi ügyessége és tndománya mindenkor a különböző anyag-elemek ismeretéből, ezek alaki és mozgalmi sajátságainak, tapasztalás utján, eltanulásából, szóval: a természet elfogulatlan vizsgálatából keletkezett.