Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

I. A gyógyászati rendszerek történelmi rövid áttekintése

Azonban mivel az anyagok különböző alakban jelennek meg, mint azt például a viznél is tapasztaljuk, mely majd laza hó, majd szilárd jég, néha csepegő folyadék vagy elszálló gőz, mondhatni, gáz alakban van; az anyagoknak ezen alakváltozása nagyon megnehezíti, sőt sok esetken lehetlenné teszi, azoknak érzékelését, •felfogását. Van ugyanis gázalaku test, mint például a földköri levegő, mely ámbár az embereket mindig úgy körülfogta, összetartotta, éltette és táplálta miként a viz a halakat; még is kétségtelenül sok ezer éveken át ismeretlen és megfoghatlan maradt az emberek előtt. Ismeretlen maradt pedig azért, mivel mindenhová a testek közé elgátolhatlanul betolakodott.

Ugyan már Aristoteles ezelőtt mintegy 2200 évvel kezdette észlelni azt. hogy a levegőnek súlya van, de e felett még is kétség maradott fenn közel 2000 éven át, mig ezelőtt alig 230 évvel Torricelli megbizonyit- hatta. hogy a levegő valóban súlylyal bíró anyag.

Az önsúlya alá szorult ruganyos levegő nagy nyomással és feszítéssel volt és van a föld felszínén lévő minden testekre, s ezeket túlsúlyának arányához képest több-kevesebb mennyiségben képes betolni, benyomni azon helyre, hova maga közvetlenül, ezen testek gátlása miatt, különben be nem juthat. Midőn igy például a viz, s egyéb folyadékok a csövek és edények légüres belsejébe, a légnyomása következtében, több-kevesebb magosságra benyomultak, azt hitték a régiek, hogy e benyomulás azért van, mivel a testek irtóznak az üres helytől, tehát ezt betölteni igyekeznek. Torricelli után pedig kétségtelenül bebizonyult, hogy e testeknek levegő nélküli üregekbe hatolása, nem az anyagok érzelmi és kedélyi állapotából, tehát nem magából a benyomuló testből indul ki, hanem a behatolás, mely gyakran a benyomuló test súlyával ellentétben felfelé történik, egy mellette lévő és reá nyomó másik anyagnak, a levegőnek, tolásából következik.