Weisz József dr.: Az erjesztő (zymotikus) gyógyászat (Budapest, 1877)

III. Az erjedéseknek mibenléte általában és azoknak különösen az emberi élőtestben nyilvánúló nemei

tulajdonságokban is nagy megegyezés van, s csak az a különbség, hogy az élőfehérnye, felhasznált tömecseit másoknak magához vétele által kipótolva, magát megújítani képes, mit a cyánsav nem tesz. Pflueger a cyán- savat félig élő anyagnak tartja. A protoplásmának, mint élő fehérnyének, holt fehérnyévé válása, épen úgy mint a cyánnak paracyánná változása is, meleg kiadással történik. Paracyánból, megfordítva, meleg hozzáadással cyánt állíthatunk elő; de a holt fehérnyéből hogy az élőfehérnyét előállitsuk képesek nem vagyunk másként, mint áthasonitás utján, midőn a táplálékul vett holt- fehérnye az élővel vegyülve, a hevenyt és villanyt bizonyos lépcsőzetes oly aránymennyiségben veszi magába, minőben az a szénvizegyekből, élő-fehérnyéből s egyéb melegfejlesztő és villanyt keltő vegyfolyamatok- ból szabadulva beléje hatol.

13., A rostany-erjedés (Die Fibringährung), mely, Al. Schmidt szerint, abban áll, hogy a vér, bizonyos körülmények között képződött élesztő segítsége mellett megalvad, ezen megalvadás pedig nem egyéb, mint a fibrinogen-anyagnak paraglobulinnali összeköttetése.

E szerint tehát ezen élesztő két, oldott állapotban lévő, fehérnye-féle testnek egybetételét eszközli egy ol- datlan harmadikká, a rostannyá. Végre :

14., A fösteny-erjedések, miknél fogva J. Schröter szerint számos föstenyek is képeztetnek bizonyos élesztősejtek s bakteriák által.

Ezek általában véve azon ismeretesebb erjedések, melyeknek együttleg rendes közreműködése nélkül az embernek életfolyamata fenn nem maradhat. Ezek mellett még számos más ismeretlen erjedések is lehetnek. Jelenleg csak annyit mondhatunk, hogy a szervesek vegytana még csak jóformán kezdetén van feladatának, mégis az újabb időkben az erjedéseknek hova-tovább több nemeit, s ezeknek össze- és szétágazásait fedezi fel. Ezen felfedezések terén mozog és munkálkodik az or— IOI —