Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 5. Mérges gázok

76

szór észlelt súlyos szénoxid-mérgezést, egyízben halálosat: a kályha csöve nem volt elzárva, de szűk volt és a kályhaajtó felső szélénél egy hüvelyknyi nyíláson át tolult a széngőz a szobába.

A kályharepedéseken keresztül a külső szélrohamok is hajthatnak a szobába annyi szénoxí- dot, hogy az ártalmas lehet. Oroszországban, de sok helyen nálunk is igen tökéletlenül szerkesztett kályhák vannak divatban szűk kivezető csővel s ezeket kívülről fűtik. A kályhák igen nagyok és a szobában oldalukon köröskörül padkákkal vannak ellátva, amelyeken a parasztok aludni szoktak; e szegény emberek közül évente 300-an—400-an halnak meg széngőzmérge- zés következtében. A szénvasalók ártalmasságát sem lehet figyelmen kívül hagyni. Az a főfájás, orrvérzés, szívdobogás, szédülés és gyengeség, amikről vasalónők gyakran panaszkodnak, a széngőznek, illetve a szénoxíd belehelésének tulajdonítható. A párisi vasalónők közt egész jellegzetes betegség fejlődött már ki, amit az ottani kórházak orvosai «vasalónők betegségéinek neveztek el s voltak már halálos esetek is.

Emeletes házakban, ahol a padlóban fagerendák vannak lefektetve, megtörtént néha, hogy a