Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)
I. Mérges vegyi temékek - 5. Mérges gázok
T ccndőink. 7* csaknem teljesen megszűnnek, egy kis mellfájdalmat, égést a gégében, légcsőben leszámítva. Ezzel a veszedelem azonban még nem múlt el 1 5—6 óra múlva — néha miután már megvacsoráztak és lefeküdtek volt a mérgezettek, — hirtelen nagy légszomjúság, nyugtalanság, ismét fellépő kínzó köhögés által lepetnek meg, miközben a tüdőgyulladás egy fajtája fejlődik ki náluk. Kevés sárgás-vereses tapadós nyákot ürítenek, fúladozásuk mind ijesztőbb mérveket ölt, elaléltak, végtagjaik hidegek, szívműködésük hitvány, s tüdővizenyő fellépése közben elhalnak. Ezt a veszedelmet megelőzendő, légeztessünk be minden savgőz-mérgezettel — mihelyt a friss levegőre hoztuk őket, ha még oly jól érzi is magát — 2%-os szódabicarbóna-permetét egy porlasztó készülék segélyével (belehelő apparátus vagy virágpermetező is jó)! Az ammoniak-gőzök tartós beJégzése után ilyen közbeeső színleges javulás nem mutatkozik, s itt a szóda permete helyett inkább híg ecet, citromsav- vagy bórsav permetezésével tehetünk kisérletet. A klór-, jód- és brómgőzök ellen jobb az alkénessavas natriumoldat belégeztetése, de ennek hiányában a szóda is jó.
