Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 5. Mérges gázok

7 3

Természetes, hogy a mérgezetteket friss levegőre hozni első és fő dolog, de nagyon kell, hogy a mentők ügyeljenek saját magukra, midőn a mérges légkörbe hatolnak. Lélegzetet venni nem szabad, végső esetben egy lucskos zsebkendőn keresztül történjék lassú és óvatos légvétel, mert a víz e gázokat elszörböli, — bár ismét könnyen elbocsátja.

A köhögési rohamok csillapítása, a tüdőlob kezelése az orvos hatáskörébe tartozik.

Szénoxid-mérgezés.

A legveszedelmesebb méreg, ami egész életünkön át mint bármely őrizetlen pillanatban gyilkolni kész rém kisért bennünket, a széngőz- és világító gáz. A mérgező anyag mind a kettőben egy és ugyanaz : a szénoxíd. Egy színtelen és szagtalan gáz ez, amely a széngőzben sok szénsavval és fojtó szagú égéstermékekkel, a a világítógázban pedig kellemetlen bűzű, égéskor nagy fényt árasztó gázokkal van keveredve.

A világítógáz, mely 5—9% szénoxídot tartalmaz (Fa-gáz 60—70%-ot is), egy nyitva felejtett csapon, egy megrepedt gázvezető csövön át a szobába áramlik, megfojthatja az ott alvókat