Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)

I. Mérges vegyi temékek - 1. Maró savak

6

dik kifejteni, erős felmaródásokat és nagy fájdalmakat okozván, s ugyanezt teszik azután mindenütt, ahová csak eljutnak. Összemarják a nyelőcsövet, s bejutva a gyomorba, tönkreteszik annak nyálkahártyáját, marják a gyomor falában elhelyezett idegeket, minek következtében igazán rettenetes, metsző, sokszor a vesékig sugárzó hasfájdalmakat és kínzó hányást okoznak. Az óriási fájdalmak s a hányás, gyomorvérzés miatt nagy halványság, gyenge szívműködés s ájulás áll be. Néha már ilyenkor a fájdalmak következtében szívhüdést kapnak a mérgezettek, ha gyengébb szervezetűek.

Könnyen megeshetik az is, hogy a felhörpin- téskor vagy a heves hányáskor a maró folyadékból egy kevés a gégébe jut és azonnal ful- dokJást, gégevizenyőt, fulladást okoz. A legnagyobb veszedelem abban rejlik, hogy a sav marása következtében a gyomor Yagy a nyelőcső átlyukad és ekkor az életnek menthetetlenül vége van, mert a maró, mérges gyomortartalom

has üregébe ömlik.

Némelyik sav nemcsak maró voltánál fogva veszedelmes, hanem azért is, mert a gyomorból felszívódva igen veszedelmes általános mérgezést hoz létre. Ilyen p. o. a karbolsav s a