Gerlóczy Zsigmond dr. (szerk.): Az egészség könyvtára 3. A mérgezésekről (Budapest, 1907)
I. Mérges vegyi temékek - 1. Maró savak
'5 is, míg a többiek nálunk csak elvétve fordulnak elő. A királyvízzel történt mérgezéseket inkább a sósavmérgezésekhez sorozhatjuk, mert salétromsav csak kevés van benne. A savmérgezések felismerése nem nehéz; rendesen ott van még a pohárban a mérgező sav java része is. Az ajkakon, a szájban, a nyelven igen jellegző felmaródások láthatók, amelyek érdesek, szárazak; barnásfeketék ha kénsavval, szennyes szürkék ha sósavval és sárgák ha salétromsavval történt a mérgezés. A hányadék is rendesen ilyen színű, bár a közéje keveredett vér azt általában sötétre színezi. Kénsavmérge- zésnél jellemző a kávé salakjához hasonló fe- ketésbarna véres hányadék. A tömény ecetsav fehéresszürke, lágy pörkösödéseket okoz és szagáról könnyen felismerhető, mint a karból- sav is, melynél a szájban fehér, idővel megbámuló maródások keletkeznek. Az aránylag igen ritka krómsav narancssárga, majd sárgásbarna pörköket okoz, míg a tömény sóskasav csak erős gyulladást, itt-ott egynéhány fehér folttal. A savmérgezettek hányadéka igen erősen savanyú, úgyhogy ha szódát vagy krétát hintünk reája, erősen felpezseg. A maró savak hatásukat már a szájban kezFclismeres. Tünetek.
