Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

VIII. Fejezet. Intézetünk újjászületése 1830. A polgári ápoló intézeti egyesület alapítása. Vetsera Bernát. Uhl Károly. A "Bau-Verein". Az intézeti templom alapkövének letétele. V. Ferdinánd kegyessége. Az alapkőbe elhelyezett emlékirat. A templom harangjai, belső berendezése. A templom tornyának keresztjébe elhelyezett emlékirat. Az intézet és temploma 1830 végén

VIII.

Intézetünk újjászületése 1830-ban. A polgári ápoló intézeti egyesület alapítása.

A pozsonyi Szt. Lászlóról nevezett kath. polgári ápoló intézet és temploma 1829-ben már csak romjaiban állott fenn. A templom és az intézet mélyebben feküdt az ntcza niveanjánál, minélfogva nem csak hogy a Duna árvizeinek nagy mértékben ki volt téve, hanem az utczai nedvesség behatolása következtében is sokat szenvedett. Négy lépcső vezetett az utczáról le a szegénves külsejű templomba és ápoló intézetbe; a nedvességnek az épület falain kivül-belül való lecsapódása folytán az intézet és temploma nyirkos lett, levegője fülledté, egészségtelenné vált. A templom berendezésének tárgyait a penész és rozsda emésztette; az oltárok elkorhadtak; a templom arany és ezüst kelv- lieit stb. szegényes lyukban tartották. A templom mennyezete faalkotmány volt, fedele zsindely, mely tetőzet egyhuzamban az ápoló intézetre is kiterjedt. Az egész épület ennélfogva, mint tűzveszélyes fészek, a város közbiztonságát is veszélyeztette, a nedvesség pedig annyira megrongálta a templom falait, hogy az