Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

VIII. Fejezet. Intézetünk újjászületése 1830. A polgári ápoló intézeti egyesület alapítása. Vetsera Bernát. Uhl Károly. A "Bau-Verein". Az intézeti templom alapkövének letétele. V. Ferdinánd kegyessége. Az alapkőbe elhelyezett emlékirat. A templom harangjai, belső berendezése. A templom tornyának keresztjébe elhelyezett emlékirat. Az intézet és temploma 1830 végén

INTÉZETÜNK ÚJJÁSZÜLETÉSE.

bedüléssel fenyegetett, miért is a hatóság bezárta és látogatását megtiltotta.

Az ápoló intézetnek már külseje is undort geijesztő volt; szegényesnek már nem minősíthető, emberekhez

A pozsonyiakat!!, polgári ápoló intézet és temploma 1830 elején.

nem méltó lyukakban tengették a javadalmasok életüket. Számuk 2(i-ra fogyott le, s még ezek sem részesülhettek az előbbeni időkben rendszeresített rendes ellátásban. Egy kis fán kivül naponként csak 12 krt kaptak; ruházatuk, melyet háromévenként nyertek, koldusszerű volt, mint a hogy egyéb szükségleteikről koldulás útján kellett gondoskodni ok. A javadalmasok egy része el is hagyta lakhelyét s szétszórva, nemes- szívű polgároknál talált hajlékot.

Bár mennyire szomorú volt is azonban intézetünk helyzete, a város, mint kizárólagosan katliolikus intézetnek, nem volt hajlandó segítséget nyújtani. Már-már elenyészik a százados intézmény, midőn 1829-ben annak sorsát a katliolikus polgárság veszi kezeibe. Vetsera íienidt városi levéltáros megalakítja a katliolikus polgári ápoló intézet egyesületét — egyelőre mint „Bau-Verein“ - és szövetkezve Uhl Káróly/yal, ti polgári ápoló intézet