Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)
VI. Fejezet. Intézetünk anyagi viszonyai a XVI-XVIII. században. Intézetünk leltára 1690. és 1754. Az intézet személyzete és felszerelése. A javadalmasok ellátása, felvétele. A városi tanács határozatai. Intézetünk ingatlanai 1769-ben, borgazdasága
VI. FEJEZET. XVIII. században 46-ra szaporodott a javadalmasok száma, mely szaporodás folytán a javadalmasok elhelyezésére szolgáló helyiségeket is kibővítették. Vasárnapon és kedden fejenként levest és egy fél font húst, pénteken és szombaton hüvelyes veteményeket, nagy ünnepeken dupla adag húst, sültet, egy messzely bort, egy zsemlét és egv dénárt kaptak a javadalmasok. Ezen kivül hetenként 2 font zsírt a főzéshez és annyi kenyeret, a mennyit elfogyaszthattak. A nevezett napokon kivül minden javadalmas a nyert alamizsna- s egyéb pénzbeli járulékokból maga gondoskodott ellátásáról. 120 év múlt el ily formán a jólét korszakából. Számos polgár szerzett ez idő alatt halhatatlan érdemeket intézetünk fellendülése körül; a jótevők nagy részének neveit nem tudjuk, de hogy nem lehetett csekély a számuk, azt legjobban bizonyítja intézetünk vagyoni gyarapodása. Áldott legyen emlékük! Kórházunk felettes hatósága a városi tanács volt, mely a polgármester által gyakorolta felügyeleti jogát. A javadalmasok száma meghatározott lévén, addig míg elhalálozás stb. útján üresedés nem nyilt, a felvételt szorgalmazóknak türelmesen várniok kellett; az intézetbe a tanács vette fel az utóbbiakat. 1780. október 20-án ersucht Joseph Neuer um An- nehmung in das Spital, wo in den Spital eine vacante Stelle sich ereignete, soll uuff Supplicanten reflectirt werden, weshalb sich selber seinerzeit beim Bürgermeister zu melden haben wird. Intézetünk katholikus jellegéhez híven a gondnokok katholikus vallásúak voltak. Miután azonban azoknak választását a simultan városi közönség eszközölte, a protestáns polgárok megkísértették a kórház élére saját hitsorsosaik köréből gondnokot állítani. A 52
