Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)
VI. Fejezet. Intézetünk anyagi viszonyai a XVI-XVIII. században. Intézetünk leltára 1690. és 1754. Az intézet személyzete és felszerelése. A javadalmasok ellátása, felvétele. A városi tanács határozatai. Intézetünk ingatlanai 1769-ben, borgazdasága
INTÉZETÜNK ANYAGI VISZONYAI. tanács kimondotta, hogy az intézet gondnokának katholi- kus vallásának kell lennie; hogy azonban a protestánsoknak is az őket megillető befolyás biztosítva legyen az intézetre vonatkozólag, a katholikus és protestáns polgárok felváltva kandidáltak gondnokokat a tanácsnak, illetve a város közönségének. A XVIII. század közepe táján a javadalmasok sem voltak kizárólag beteg és munkaképtelen elemek. A kiknek piég módjukban volt, azoknak segédkezniük kellett a kórház gazdasági munkáinál, a széna- és gabona hordásnál stb. A betegeket és erőtleneket a kórházi gondnok felmentette ugyan minden munkától, de ha egészségi állapotuk javult, újból kötelesek voltak a házi teendőkben részt venni. Elaggottakat és keresetképteleneket a kórházon kivül is segélyeztek annak pénztárából. 1767 wurde der Wittwe Susanna Lauranin ihrer misslichen Gesundheit wegen ein Almosen aus der Spitalskasse resolvirt. Megtörtént, hogy az intézetbe olyanokat is felvettek, kiknek anyagi viszonyai nem voltak a legkedvezőtlenebbek, kik tehát a közalapokat igénybe vették, a nélkül, hogy rászorultak volna. Ez irányban a tanácsot nem terheli hanyagság, mert sokszor nagy nehézségekkel járt a felvételt szorgalmazónak anyagi visszonyait kipuhatolni. Ezen körülmény egyben arra vall, hogy a javadalmasok sorsa olyan volt, mely a szerényebb viszonyok között élő polgárokénak teljesen megfelelt. Nehogy a kórház alapjai károsodjanak, 1775-ben a tanács kimondotta, hogy a kórházba felvett egyén vagyonáról sem vita comite, sem mortis causa nem rendelkezhetik, kivéve egy csekély összeget, melyet lelke üdvéért mise- alapítváiryokra fordíthat. A javadalmas minden egyéb bár hol található ingó vagy ingatlan vagyona annak
