Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

V. Fejezet. Az ápoló intézet sorsa a XVII. században. A templom pusztulása 1672. Báró Horváth-Kussenitz György. Tökölyi pusztításai

AZ ÁPOLÓ INTÉZET SORSA A XVII. SZAZADBAN.

elárasztották az országot s Ki SS-ban intézetünk ismét romjaiban hevert.

Már-már kételkedni lehetett azon, váljon felépül-e újból a szegényeknek szánt hajlék, midőn váratlanul több oldalról segélyt nyújtottak. A pozsonyi társas káptalan, a városi plébános, a városi tanács nemcsak szóval, hanem tettel, pénzzel és egyéb áldozatokkal nyilvánították az intézet iránti jóindulatukat. Számos emberbarát, Ordád//, Horváth. Borsitzky, Bornemisza. Szentbe, Boross, Szálát/, Fináczy, Frank, Fopp, Niedermann és mások, kik adakoztak, a nélkül hogy nevük megörökítésére igényt tartottak volna, a szegénység őrangyalai gyanánt szerepeltek. Csodálkoznunk kell a felebaráti szeretet eme megnyilatkozásán! Nemcsak hogy számtalanszor meg lettek vendégelve szegényeink, még pénzadományokban is részesültek.

A kórházzal kapcsolatos templom is néhány év múlva újból szerény díszben állott az ájtatos közönség előtt. Ugyanazon nemes szívű jótevő, lomnicai báró Horváth - Kussenitz György, a ki azt 17 év előtt romjaiból feltámasztotta, most sem késett azt saját költségén felépíteni.

Miután ugyanis Tökölyi a templomot 1683-ban felégette, az soká tetőzet nélkül állott, kitéve az időjárás viszontagságainak. Noha később valahogyan be lett födve, a már korábban beszivárgott nedvesség annyira megrongálta falait, hogy bedőlt s 1688 óta az isteni tiszteletet csakis a sekrestyében lehetett megtartani. Ez utóbbi is, engedve a rajta egy kisebbszerű toronyban elhelyezett két harang súlyának, röviddel a templom bedölése után szinte beomlott.

Bayer Miklós jezsuita pater, a templom administra- tora ezen szomorú helyzetben várakozó álláspontját feladva, a tett mezejére lépett. Nem tudjuk, váljon a nevezett buzgó administrator csupán puszta szerény47

—