Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)
V. Fejezet. Az ápoló intézet sorsa a XVII. században. A templom pusztulása 1672. Báró Horváth-Kussenitz György. Tökölyi pusztításai
V. FEJEZET. ségből vonakodott-e újból Horváth-Kussenitz báró urat a templom újbóli felépítésére felkérni, vagy pedig ez utóbbi azért viselkedett közönyösen, mert addig1, míg fel nem kérik, tenni mitsem szándékozott — öt évig tartott az állapot, bogy sem templom, sem sekrestye nem állott a javadalmasok rendelkezésére. Bay ér atya azt gondolván, bogy báró Horváth-Kussenitznak nincs hajlandósága a templomra újra költekezni, másutt keresett segélyt. Az akkori apát és pozsonyi kanonok Jaszlóczy úr, Bayer felszólításának engedve, készpénzt és bort adakozott a templom czéljainak felépítésére. 11 akó bor azonnal kiméretvén, annak 70 forintnyi ára a templom felépítésére szolgál. Azonnal szerződést kötnek az építőmesterrel, ki kötelezi magát GO forintért a bedőlt templom egy oldaltámaszát alapjából újra építeni, a templomot beboltozni s azt kivülről-belülről helyreállítani. Alig vett báró Kussenitz-Horváth ezekről tudomást: Jaszlóczy kanonoknak összes eddigi költségeit megtéríti, örök emléket állítva magának az utókor szíveiben! Lomnicai báró Horváth-Küssenitz György ily formán már másodízben építette fel romjaiból a Szt. Lászlóról czímzett pólyám beteyápoló intézet templomát 1689-ben. Abban a formában és terjedelemben, melyben a templom és a betegápoló intézet 1689-ben existált, állott az fenn 1830-ig, mely időtájt intézetünk helyzetében lényeges változások történtek. Röviddel ezután szándékozik 1692-ben der Erzbischof von Gran ein Haus in der Spitallgassen beym Thor als hospitale pauperum zu fundi ren, der Stadt darüber die Administration, aber nicht das jus patronatus zu gewähren. A város az ajánlatot el nem fogadta. 48
