Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Borbélyok. Sebészek
73 bélyok a tanácsnál panaszt emeltek s az utóbbi akként határozott, hogy évről évre felváltva magyar és német legyen a ezéhmester. A tanácsi végzés értelmében azonnal megválasztják Molitor Sámuel német borbélymestert czébelőljárónak és a tanács, valószínűleg engedve a protestáns befolyásnak, fenti határozatának megváltoztatásával kinyilvánítja, hogy nincs kifogása az ellen, ha Molitort egy évi mandátumának letelte után újból megválasztják. A német borbélyok ilyformán teljes bűnbocsánatot nyertek.1 A pozsonyi borbélyezéh egyúttal főezéhet képezett. Hozzája tartozott a nagyszombati, bazini, szentgyörgyi, modori és tren- cséni borbélyezéh, melyek folytonos összeköttetésben egymással és a főczéhvel azon voltak, hogy ügyeikben egyöntetűen járjanak el és egymást támogatva, a ezéhek rendelkezéseinek vagy felszólalásainak minél nagyobb nyomatéket szerezzenek. 3. Legrégibb borbélyczéhlevelünk, melyet ismerünk, a debreceni, l.")!S3-ból való. A pozsonyi fürdő- és borbélymesterek azonban már korábban birtak czéhszabályokkal, mert 1582-ik évi junius hó 2d-én a tanács felszólítja őket, hogy a nyitrai püspöknek, a ki Nyitván hasonló szabályokat óhajt behozni, küldjék meg czéhleveliik másolatját;1 2 az utóbbit nem ismerjük. Uj ezéhszabályokat borbélysebészeink 1732-ben nyertek.3 Miután a pozsonyi borbélyok régi ezéhlevele aligha lehetett más mint a debreczenieké, az utóbbit is figyelembe véve közöljük a következőket.4 A levél bevezető része elmondja, hogy azt a „sebgyógyi- tóknak avagy mint közönségesen híjják borbélyoknak“ adták ki. Látjuk, hogy a sebgyógyító és borbély már akkor azonos fogalmak. Az inas mesterénél legalább 3 évig tanul, mely idő letelte után felszabadulva mint legény kap egy illendő ruhát, egy ollót, egy fésűt és két borotvát. Mindezekkel ellátva mehet vándorolni, azaz, ha úgy tetszik beállhat akár vándor1 P. A 1679. junius 12. pag. 600. 2 P. A. 1582. junius 24. pag. 261. 3 Limbauer, II. 31. 1. 4 Linzbauer, II. 55. 1. és Demkó, 308. s. k. 1.
