Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Papi orvosok. Doctorok - 10. Kiváló pozsonyi orvosok
37 Annus IV. et V. Observ. 1. De defectu arteriarum spermaticarum. Kórboncztani jegyzőkönyv. Observ. 2. De lapide serpentis pileati. Observ. 3. De paracentesi ascitiei et de femina anasarca laborante, aperto. Peritonitis tuberculosában vagy májcirrhosisban szenvedő asszony ascitesét megnyitották. Belehalt. Observ. 4. De parotitibus. Nem annyira a nyálmirigyek gyuladásáról, hanem inkább a nyak nyirkmirigyeiuek gümő- kóros elfajulásáról szól, mely két betegség közti különbséget Rayger még nem ismeri. Observ. 5. De aurium vermibus. Pozsonyi külvárosi asszony külső füljáratában férgek tenyésztek. Observ. 6. De repentina morte cum tote corporis inflatione. Observ. 7. De pleuritide post morbillos sine venaesectione curata. Observ. 8. De pleuritico curato cui ex assumto incaute vomitorio varia symptomata. Observ. 9. De paralysi universali post variolas. Observ. 10. De cardialgia miris symptomatibus stipata, tandem lethali. Observ. 11. De asthmatica aperta. Observ. 12. De abscessu abdominis ingenti et rarae magnitudinis feliciter curato. Observ. 89. De vermibus cum nive cadentibus. Observ. 90. De fungis monstrosis et insolitae formae. Annus VI. VII. pag. 219—314. Observ. 200. De lacry- mis sanguineis. 15—16 hónapos fiú esete, ki háromszor négyszer napjában véreset könnyezett. Rayger úgy vélekedik, hogy a vérzés a canthus valamely capillaris véredényének repedése következtében történt. Observ. 201. De epilepsia infantum, a csecsemőknél hydrocephalus alapján keletkező rángógörcsökről, — eclampsia — szól. Observatio 202. l)e quibusdam in dissectione recens natorum observatis, Rayger legfontosabb munkája, melyben a tüdőknek a törvényszéki orvostanban még ma is felette fontos úszópróbáját ismerteti s ennélfogva bővebben méltatandó. A próba, mint tudjuk, azon kérdés eldöntésére szolgál, vájjon élve vagy halva jött-e egy holtan talált újszülött a világra. Lényege abból áll, hogy a levegővel telt tüdő a vízen úszik, a légmentes alámerül. A magzat ugyanis az anyaméhben tüdejével nem lélegzik, ha tehát holtan jön életképes korában a világra, azaz meghalt, még mielőtt lélegzetet vett volna, tüdeje légmentes lesz s az utóbbi a vízben alá fog merülni, még ellenkezőleg, ha a magzat a szülés, után, tehát már oly
