Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A csontváz - A csontokról általában
A csontokról általában. 81 hálózatot alkot, addig a porcok a kötőszövetben már különálló darabok, tagok alakjában jelennek meg, amely tagok között csak később alakulnak ki az izületi liasadékok. A csontosodás a porcban az elmeszesedett, pusztuló pontokból indul ki, melyeket később csontosodási pontoknak vagy csontmagvaknak, puncta ossificationis nevezzük. A rövid csontok rendszerint csakis egy csontmagból fejlődnek, a legtöbb csontban azonban több csontosodási mag alakul ki. A csöves csontok rendszerint, legkevesebb három magból keletkeznek, melyek közül egyik a hosszú csont testében, a többiek a végrészekben támadnak. Ezen csontokat tehát fejlődésük közben több darab alkotja, amely külön darabokat egymással porc köti össze. A hosszú, úgynevezett csöves csontokban legkorábban fejlődik a csont teste, míg a csont két végén a többi magvak később fejlődnek. A csöves csont testét diaphysisnek, a végdarabokat epiphysisek- nek nevezzük. Mialatt a csontosodási magvak mind jobban és jobban közelednek egymáshoz, elfoglalják a porc egész helyét; a csont teljes kifejlődéséig, 20—24 évig csupán vékony porc- 32. korong, az úgynevezett epiphysisporc marad fenn a csont teste és végrészei között. A diaphysisek csontosodási pontja, tehát a főmagvak, igen korán, már a második magzati hó végén alakulnak ki, míg az epiphysis vagy mellékmagvak majdnem kivétel nélkül csak a születés után fejlődnek ki különböző időben. A végdarab gyakran több epiphysisből és a diaphysis kis darabjából alakul ki. A kézközép és lábközépcsontok egyik végdarabja teljesen a diaphysisből lesz. Apophysis alatt olyan függeléket értünk, amely nem w, ioq, un. önálló csontosodási pontból fejlődik, hanem közvetlenül a csontból nő ki. A csont teljes kifejlődését akkor éri el, ha az epiphysis és a diaphysis egyesülnek, azaz a közöttük levő porc is elcsontosodik. A csontok végein, ahol később az Ízületek keletkeznek, vékony porcréteg tovább is fenmarad; ez az izületi porc, cartilago articidaris. A csontok fejlődése körülbelül a 20-ik évben ér véget; mindezideig, tehát életünk első harmadában, a csontok epiphy- sisekkel birnak. A gyermek csontvázában tehát sokkal több csont van, mint a felnőtt emberben, azonban magától értetődik, hogy ezeket a még össze nem nőtt csontokat nem tekintjük önálló csontoknak, hanem csak a csont fejlődési alakjainak. A csontok növekedése. A csontosodási magvak keletkezése után a csont mind b”°fszs“séffg hosszúságban és mind vastagságban tovább nő és csak lassan- ségben való kint ölti magára a maradandó csont alakját. A hossznövekedés növekedé* az epiphysisporcban történik elsőbb a porc szaporodásával. 6 Reinke. Anatómia. 2. k.
