Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A csontváz - A csontokról általában
82 A csontokról általában. Fedő csontok növekedése. Az epiphysisporc szaporodása csak akkor szűnik meg, midőn a csont végleges hosszát elérte és a porcos korong is elcsontosodott. A vastagságban való növekedés a csonthártya, periosteum, felől történik. A csonthártyának a csonttal érintkező oldata a csonton folyton új rétegeket termel; ezen új csonttermelés addig tart, míg a csont kellő vastagságát elérte. A csont fejlődésével folyton karöltve jár az öregebb csontszövet feszivódása. A csont jellemző alakját folytonos csontpusztulás és új csontalakulás révén éri el. A csont felszívódásával keletkezik a velőüreg is. A koponyacsontok levegőt tartalmazó üregei,^ úgynevezett sinusai, teljesen hasonló módon a csont felszívódásával fejlődnek. A koponya fedőcsontjainak növekedése némileg más, mint a porc helyén fejlődő csontoké. A koponya kezdetben teljesen hártyás, vagyis az egész koponya fala csupán kötőszövet. Miután a koponyatető sohasem lesz porcos, itt a későbbi csontoknak megfelelően a kötőszövetben keletkeznek a csontosodási pontok, melyek azután a varratok mentén nőnek tovább. A varratokban, melyek nem egyebek, mint a régi kötőszövet maradványai, nőnek, terjeszkednek a fedőcsontok. A varratok szerepe tehát megfelel az epiphysis porcok szerepének. A varratok ösz- szenövésével, obliteraciojával, a koponyátok növekedése is befejeződik, ép úgy, mint az epiphysis porcok eltűnésével megszűnik a csöves csontok növekedése.
