Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A csontváz - A csontokról általában
80 A csontokról általábanGerinchúr. Chorda dorsalis. 67, 68. Csontosodás a porc helyén. Enchondra- lis csontosodás. 29. Csonthártyái csontosodás. Periostalis csontosodás Diaphysis és epiphysis. anyag van, mely az izületi porcban egynemű: ez az üvegporc, a livalinporc; az Ízületek belsejében fekvő korongokat ellenben rostos porc, kötőszöveti porc alkotja. A porc ideg- és érmentes, ellenben annál érdusabb a porcot körülvevő perichondrium, mely a porcot táplálja. A csontok fejlődése. Fejlődésünk elején, a hét ősi szerv váza a gerinchúr, chorda dorsalis, mely már igen korán, a csirában is az animalis és a vegetativ cső között fekszik. Helye megfelel a későbbi gerincoszlopnak. A gerinchúr az összes gerinces állatok legjellemzőbb ősi része, mely a magzatban vagy az őshalakban nagy, puha, hólyagalaku sejtes pálca. A gerinchúr helyén, de nem belőle fejlődik a csigolyák teste és a csigolyák közötti rostos porckorongok. A legtöbb csont fejlődés közben három egymásután következő állapotból alakul ki. Minden csont helyén kezdetben kötőszövet, később pedig a legtöbb, tehát nem minden csont helyén porc van, végre a porc helyén a csont jelenik meg. A magzat porcos váza nem alakul át oly egyszerűen csonttá a mészsók lerakodásával, mint azt első pillanatra gondolnék, hanem a porc csak ideiglenes, átmeneti váz, melyből aránylag igen kevés marad meg, mert később majdnem teljesen csont pótolja. Azért is a legfőbb csont a porc helyén vagy körülötte fejlődik, kivéve például a koponyatető csontjait, melyek közvetlenül a kötőszövetből a hártyás koponyatetőből, pars membranacea cranii primordialis, fejlődnek, ahol porc soha sincs. Ezeket a kötőszövet helyén fejlődő csontokat fedő- csontoknak nevezzük. így tehát kétféle csontosodás van: 1. porc helyén, 2. kötőszövet helyén való csontosodás. A porc helyén való csontosodáskor a legelső jelenség, hogy a porc belsejében eleinte kis pontban, mészsók rakódnak le; ezt a pontot elmeszesedési pontnak nevezzük. Ezen pont átlátszatlanságáról és fehér színéről ismerhető fel. Az elmeszesedési pontot azonban ne tévesszük össze a belőle kifejlődő csontosodási ponttal, punctum ossificationis; az első elmesze- sedés még távolról sem jelent csontosodást: sőt ellenkezőleg, a porc pusztulását jelenti. Az elmeszesedett, pusztuló porcba nő be ugyanis a csonttermelő kötőszövet és ebből az elpusztuló porcba benőtt kötőszövetből az elmeszesedett porc belsejében, de nem a porcból fejlődik a csont. Azonkívül, hogy a porc belsejében, az úgynevezett enchon- dralis csontosodássai fejlődik a csont, a porc külsején is megindul a csontosodás a porchártya részéről; ezt a csontosodást perichondralis vagy később periostalis csontosodásnak nevezzük. Míg a kötőszövet vagy annak legelső fajtája, az úgynevezett mesenchvma, már a csirában kezdettől fogva összefüggő
