Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)

Fertőző betegségek - I. Heveny-fertőző belső betegségek

Meningitis cerebrospinalis epidemica.

45

Járványos agy- és gerincvelő-hártyalob. Meningitis cerebro-spinalis epidemica.

Kóroktan. Föllépése járvány alakjában az utóbbi időben elég gyakori. De egyes sporadikus esetek mindenkoron előfordulnak. A járványos meningitisnek kizárólagos okozója a Weichselbaum által 1887-ben fölfedezett diplococcus intracellularis meningitidis, a ma ú. n. meningococcus. Egyes sporadikus eseteket a streptoccocus és pneumococcus fajták is létrehozhatnak.

A meningococcus a gonococcushoz rendkívül hasonlít. Miként ez, a rendesen párosával található (zsemlye vagy kávészem-alak). Az egyes coccusok különböző nagyságúak lehetnek. Az összes alos anilin-festékek könnyen festik meg. Gramnegatív, nem mozog, spórája nincs. Csakis testhőmér- séken nő meg; kizárólag emberi fehérjét tartalmazó táptalajon. Tenyésztése legjobban úgy sikerül (Detre), ha a vizsgálandó lumbalpunctiós folyadékot lecentrifugáljuk, a tiszta folyadékot 1:2 vagy 1:3 arányban keverjük 45° agárral, és a megszilárdult agar fölületén kenjük el a centrifugátumot. 24 óra múlva 2 mm.-nyi apró átlátszó kolóniákat kapunk, melyek vitalitásukat igen könnyen vesztik el. Antisepticumoknak, száradás, magasabb hőnek nem állnak ellen, úgy hogy a fertőzés csakis emberről emberre terjedhet. Kísérleti állatainkra, a majmokon kívül, nem pathogén.

A beteg embernek lumbalpunctiós folyadékában — rendesen többmagvu genysejtek belsejében könnyen fölismerhető. A meningococcus, újabb tapasztalatok szerint, mindig az orrgaratür felől támadja meg a szervezetet: a prodro- mális időszakban, a kifejezett betegség folyamán, de a gyógyulás után is állandóan ki lehet mutatni a meningococcust az illetők orrgaratürében. Az orrgaratür váladékát hajlított végű sondára csavart sterilvatta-pamaccsal vesszük a