Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)
Fertőző betegségek - I. Heveny-fertőző belső betegségek
Dysenteria. 41 Kórbonctan. A serosa belövelt, subperitoneális vérzések, belövelt gyomornyákhártya, lehámló bélephitel a legfontosabb tünetek. Kórtünetek. A bántalom hányással, hasmenéssel veszi kezdetét. A székletét kezdetben pépes összeállásu, de később színtelen, szagtalan. A szívműködés elgyengülése, cyanosis, a vizelet mennyiségének csökkenése, izomgörcsök, vox cho- lorica, coma, görcsök stb. a kórképet igen hasonlóvá teszik a valódi cholerához. Kétes esetekben a megkülönböztetést csakis a bacteriologikus vizsgálat képes megadni. A prognosis felnőtteknél igen jó, gyermekeknél rossz. Therapia. A kezelés könnyebb esetekben a heveny gyomor-bélhurutéval, súlyosabb esetekben az ázsiai chole- ráéval egyező. Vérhas. Dysenteria. Kóroktan. A dysenteria aetiologice nem egységes fertőző bántalom, mely az egész vastagbélre és — néha — a vékonybél alsó részletére lokalizálódik. Ha eltekintünk azoktól az esetektől, amelyeken a dys. tünetei más súlyos fertőző bántalmakhoz csatlakoznak, főleg kétféle vérhast kell megkülönböztetnünk: a melegebb éghajlaton (pl. Egyiptom) előforduló ú. n. endemiás, és a nálunk — főleg nyáron és tavasszal — előforduló bacillusos, járványos dysenteriát. Mindkettő eminensül contagiosus bántalom, a fertőzmény vivője minden esetben a bélsár, mely vagy direkt úton ein- berről-emberre, vagy indirektül közbenső vivő anyagok (fehérnemű, ágy, szenny, tápszerek, — talán legyek!) útján jut be a bélcsatornába. Az endemiás (trópusi) vérhast egysejtű állati protozoák, az ú. n. amoebák okozzák, amelyek nagy mennyiségben találhatók a fertőzött nyálkahártyának felületes és mélyebb rétegeiben, és egészen a submucosáig is hatolnak. Az amoebák kerek, a vörös vérsejteknél kb. 3—4-szer nagyobb