Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
69 féle minőségi tulajdonságnak. Az élő szervezetekben minden mechanikai szükségszerűséggel történik. Epikuros a szervezetek látszólagos célszerű berendezését Empedokles tanával magyarázza; Empedoktes ugyanis azt tanította, hogy ami nem volt hasznos és nem volt célszerű, annak el kellett pusztulnia és csak az maradt fenn^ ami célszerű. Ily módon az epikureusok Demokritostól átveszik a világ és az élet mechanistikus magyarázásának módját, egyébként azonban nem állítják, hogy annak feltétlen, semmiféle kivételt nem tűrő jelentősége van. Demokritos tana csak mint materialismus, atomismus és mechanismus került át az epikureusok felfogásába. Azonban Demokritosnak. egyik legsarkalatosabb tételét, azt, hogy a természetben egyetemleges törvényszerűség uralkodik, nem az epikureusok vették át, hanem a stoikusok. A materialistikus nézeteknek átvételével és kidolgozásával az epikureusok nem alkottak semmi újat sem, ellenben a stoikusok tanának nagyon sok részlete volt jelentős hatással a természettudományok további fejlődésére. A stoikusok materialisták, ami annyit jelent, hogy valamint az epikureusok, ők is azt állítják Platónnál és Aristotelesszel szemben, hogy csak annak van valóságos léte, ami anyagi. Azonban mégis tovább mentek, mert azt tanították, hogy a testeknek még a tulajdonságai, minőségei, erői és a testek közti viszonylatok is anyagszerűek. Az isteni őslény, az Isten, mint tevékeny és szenvedőleges lény, mint erő és anyag nyilatkozik meg. Mint erő, az Isten tűz, amely az összes dolgokat áthatja. Mindezeknek a megjelölésére a stoikusok a nvsv[.ia (— pneuma) kifejezést használták. Mint anyag, az isteni erő nedves párából részben gőzzé és vízzé, részben földdé alakul át. Ily módon a tűz bizonyos mértékben lélek, a nedvesség pedig az isteni lénynek a teste, bár a kettő együtt egyetlen, önmagában egységes lényt alkot. A stoikusok egyéb tekintetben, nevezetesen a négy őselemről (föld, víz, levegő, tűz) szóló tanításukban is Aristotelest követik. Vele együtt analógiát vesznek fel a világegyetem és az ember között, a makrokosmos és a mikrokosmos között. Az emberi lélek mint a testen uralkodó és a testet kormányzó életerő, azonos ezzel a meleg lehelettel, a pneumával. Ahogy a világegyetem pneumája a világon minden dolgot áthat, épen úgy a szívben és a vérben székelő emberi lélek (pneuma) is, akár csak a polypus karja, áthatja az egész testet. A testben a pneuma bizonyos mértékben önállóan nyilvánul meg, mint érzékszervek, beszéd, nemzési ösztön. A halál bekövetkeztekor a lélek elválik a testtől és valamikor újból egyesülhet forrásával, az egyetemleges pneumával. Az epikureusok elvből elvetettek minden vallásos hitet, a stoikusok azonban természetfelfogásukra alapított természetvallást alkottak. A görög népnek polytheismusa a stoikusok pantheismusában bölcseleti alapot kapott. A stoikusok azt állítják, hogy Isten az egyes emberi lelkeken kívül az embernél hatalmasabb lényeket is teremtett. Ezekhez tartoznak a különböző kisebb istenségek, daemonok, védőszellemek, kiváló hősök, továbbá épúgy, mint Aristotelesnél, az égi testek is. A stoikusok világát a magasabb és alacsonyabb rendű istenségeknek és szellemeknek tömege népesíti be, de ezek végeredményben mind csak részletei az egyetemleges isteni pneumának. Rendszerükben mindezzel szorosan összefügg a jövendölésnek és jóslatnak, az ú. n. mantianak ({xavTeíct — manteia a. m. jóslat) elméleti megokolása; sokan a stoikusok közül teljes lelkesedéssel adták át magukat a mantiának. A világ- egyetemben lévő dolgok között fennálló s a Gondviseléstől irányított
