Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
67 mék, a menstruatíos vér »félig kiforrott« ondó, azért nem fejlődött ki egészen, mert a nő gyengébb és hidegebb, mint a férfi. Ha a férfi alakító ereje elég nagy, akkor a gyermek fiú lesz, ellenkező esetben leányka. Ezért születnek leányaik a túlságosan idős vagy túlságosan fiatal apáknak. Aristoteles részletesen tárgyalja az öröklékenységet, mindig az ő speculatioinak szellemében s fejtegetései itt-ott helyes megfigyelésen alapulnak. Minden élő lény négy elemből áll; létükben ezenkívül még a száraz és a nedves, a meleg és a hideg ellentétek is fontos szerepet játszanak. Aristoteles a test szerkezetére és működésére vonatkozó tanában Hippokratest követi. A szív a lélek székhelye, az agyvelő termeli a nyákot, amely a forró vért lehűti.1 Az érredszerről szóló ismertetése téves, az emésztésnél pedig a főzésnek tulajdonít mindent. Aristoteles még nem különbözteti meg az idegeket az inaktól. A világegyetem egyetlen egészet, egy szervezetet alkot, határa a csillagos égnek a sphaerája, amelynek állandó és változatlan mozgási formája van és amely nincsen semmiféle változásnak alávetve. Az aetherben elhelyezett égi testek maguk nem mozognak, hanem együttesen saját sphaeráikkal. Sphaera tehát sok van, számuknak meghatározása a csillagászok feladata. A hold alatti sphaera a földi sphaera, a múlandóság hazája, ahol a mozgás és nyugalom, keletkezés és elmúlás állandóan váltakozik. A hold alatti sphaerában egy bizonyos ponton minden mozgás megszűnik, mihelyt a test elérkezett természetes helyére. Azt a dolgot, melynek természetes helye a világ közepén vagy ennek közelében fekszik, nehéznek nevezzük, azt a dolgot pedig, melynek természetes helye a magasban van, könnyűnek mondjuk. Nehéz elem a föld, könnyű a tűz s kettejük között terül el a víz és a levegő. Minden elem a világűrben a számára kijelölt hely felé nehezedik. A négy elem egymásba átalakulhat, de egyszerűbb alkatrészekre nem bontható fel; ellenben minden más test belőlük tevődött össze. A világegyetem közepén a föld foglal helyet. Nehéz testek alkotják ezt, melyek a világegyetem közepe felé törekednek. A föld kerek és mozdulatlan. A világ egy és befejezett egész: örökkévaló és egészében él. A világegyetem egyes alakzatai annál magasabb helyet foglalnak el, minél közelebb állanak tulajdonságaiknál fogva Isten tulajdonságaihoz — aki önmagában megálló és változatlan lény, — vagy minél inkább szellemiek és értelmesek. Aristoteles az égi testeket lehető legegyenletesebb mozgásuk miatt a legmagasabb intelligenciáknak, a legértelmesebb szellemeknek, Istenhez közel jutott alakzatoknak, istenségeknek tekinti. Ezek a szellemek, égi istenségek célszerű értelmes befolyást gyakorolnak az egész földi életre. Aristotelesne\t ez a felfogása az egész addigi és későbbi astrologiának tudományos és bölcsészeti megindokolása. Ily módon az ő bölcsészeiében összekapcsolódnak az addigi görög philosophiai nézetek mind, a különböző hagyományos hiedelmeket is beleértve. Minden egy következetes rendszerbe van foglalva s ez mindenre megadja a választ; ez a rendszer felerészben helyes megfigyeléseken felerészben azonban merő speculation alapszik. Aristoteles mindenre megadta a választ, még olyan kérdésre is, hogy miért szül a disznó sok malacot, a tehén pedig csak egy borjút. Az Organon című művében összefoglalja a tudományos vizsgálódásnak, megismerésnek és bizonyításnak a szabályait. Ez Aristoteles tanításának módszertana. Ennek magva a syllogismus, azaz adott előzményekből r Demokritos és Platon azt tanították, hogy a lélek székhelye az agy\elő. 5*
