Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
66 3. Az ész; ez az emberben mindezek felett uralkodik. Ily módon a lélek Arisiotelesnél, épúgy, mint sok más görög bölcsnél, az életnek a tényezője, de egyszersmind az élettani és szellemi jellemvonások összessége.1 Aristoteles nyelvén beszélve, a lélek a test formája. Ez a lélek bizonyos mértékben már minden csírában benne van és azt okozza, hogy a csíra csak meghatározott irányban fejlődhetik: a kutya csírájából csak kutya fejlődhetik, de sohasem ló. Már minden csírának megvan önmagában a célja (eV iavrcö %o xélog ex«), mert benne lappang a lélek, amelyet Aristoteles ezért entelechiának (évTeXéxeia) nevez. Amíg az elődök metaphysikája a mechanikai folyamatot, nevezetesen a nyomást, ütközést tartotta az alapfolyamatoknak a természetben, addig Aristoteles a szervezetet (és más tereken az ember alkotó tevékenységét) tekinti ilyen alapfolyamatnak. Demokritos szerint csak az atomoknak és az üres térnek, Platon rendszerében pedig az eszmék világának van valóságos léte, velük szemben Aristoteles philosophiájában annak van valóságos léte, ami valamivé lesz, ami fejlődik, aminek úgy, mint a szervezetnek, önmagában van a célja. Aristoteles nem veti el az anyagra ható mechanikai tényezőket, de rendszere egészben véve mégis csupa teleológiai idokolást tartalmaz. Ez a legvilágosabban az okokról szóló tanában nyilvánul meg. Minden változás létrejöttéhez előfeltételekre van szükség, hogy azt lehetővé tegyék: okok szükségesek. Az anyag és a forma két ilyen ok. Meg kell lennie úgy a potentialis anyagnak, mint az actualis formának, hogy a létrejövetel megtörténhessék. Ez tehát két ok: anyagi és formai. Ahhoz azonban, hogy az anyagnak a forma hatására történő kialakulása tényleg bekövetkezhessék, még egy olyan külső, mechanikai behatás is szükséges, amely lehetővé teszi, hogy ez a változás tényleg beálljon. Kell tehát egy cselekvő ok is: ez a harmadik ok. Aristoteles szerint azonban ez a három ok még nem elégséges. A természetben a létrejövetel nem chaotikus, hanem épen ellenkezőleg, minden összhangban van, minden összeműködik és egyetlen célnak megvalósításához jelentékeny, határozatlan számú elem járul hozzá. Azt lehetne mondani, hogy a természetben a megvalósuló változásoknak az eszménye van meg. Minden úgy következik be, mintha azt egy építész keze irányítaná. A művészet terén a cél a megalkotott tárgyon kívül, a művész elméjében van, a természetben pedig önmagában rejlik; ez a természetben az a célszerűség, amely mindent kormányoz. Tehát még egy negyedik ok is van, a célszerűségi ok. Midőn a szobrász a márványból kifaragja a szobrot, akkor a márvány az anyagi ok, a szobornak adott alak a formai ok, a vésőcsapás a cselekvő ok, az aesthetikai cél, a szép, amelyet a szobrász meg akar valósítani, a szándékolt ok. Az emberek és állatok szaporodása tekintetében a hím-elem mindenütt a formát, a mozgást, a tevékenységet képviseli, a női-elem ellenben az anyagot, a passivitást, csak magát a lehetőséget, ennek pedig meg- megtermékenyítésre van szüksége, hogy belőle valóság váljék. A férfi ondója a vérből keletkezik, ha a vér »felforr« a férfiban; az ondó a vérnek legtisztább és legtermékenyebb alkatrészeit tartalmazza. A női nemi ter- 1 1 Noha Aristoteles psychologiájának inkább speculativ-bölcseleti, semmint leíró-kísérleti jellege van, elméleteiben mégis meg lehet találni a mai elméleteknek a csíráit is, sőt szinte egész körvonalazását is. így Laignel-Lavastine nemrégiben azt a nézetet nyilvánította, hogy az Aristoteles-féle tengéleti lélek nem más, mint a mai értelemben vett Sympathikus idegrendszer.
