Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
54 Görögországban és mindinkább gyarapodtak hírnévben. De idővel kételyek merültek fel arra vonatkozóan, hogy mit írt maga Hippokrates és mit tanítványai. Csak száz évvel Hippokrates halála után alakítottak Alexandriában egy olyan tudósokból álló »bizottságot«, amely Hippokrates műveit összeírta. Sajnos, az irathamisítás ekkor jövedelmező foglalkozás volt a kereskedők számára.* 1 Azt, amit ott végül összeírtak, ma általánosságban Corpus Hippoeraticumnab nevezzük, de némely iratnak igazi szerzőjét mai napig sem ismerjük. Az is lehetséges, hogy nemcsak a kosi iskolának, hanem ellenlábasának, a knidosi iskolának tanításai is belekerültek a Corpus Hippocraticumba. Hippokrates művei közül a legnevezetesebbek: Az eskü, amelyet a tanítványok tettek le és amely valószínűleg a kosi iskolából ered; Az .ift. árra. Hippokrates. (Rubens P. P. rajza nyomán Pontius P. készítette a rézkarcot 1638. Budapest. Szépművészeti Múzeum.) orvosnak illő magatartásáról. az orvosi művészet alaptételeire vonatkozó bölcseleti intelmeket tartalmaz; Aphorismák, — Hippokrates leghíresebb dolgozatai, amelyeket minden nyelvre lefordítottak (1) és ezerszer is elláttak magyarázatokkal; Az éghajlatokról, vizekről és helyekről, mintegy korabeli orvosi földrajz: A kosi prognosisok, — az akkori orvosi tapasztalatoknak lapidári- san megfogalmazott emléke. Ezenkívül a Corpus Hippocratieumban számos olyan dolgozat van. amelyeket ma az anatómia, élettan, általános kórtan, részletes kórtan, gyógytan, diaetetika, sebészet, nőgyógyászat, szülészet, gyermekorvostan stb. körébe sorolnánk. Szóval a Corpus Hippocratieum- ban megvan az akkori egész orvostudomány. 2 Hippokratest az orvostudomány atyjának nevezzük. A történelem több oknál foeva ítélkezett így: művei a legrégibb teljes orvosi kézikönyvet alkotják; ő volt az első, aki merőben orAz ókori irodalmi műveket az £Z>ers-papyrushoz (lásd a 21. oldalt) hasonlóan papyrus-tekercsekre írták. A műnek címét, ha egyáltalában volt címe, es a szerző nevét a tekercs végére helyezték el. Ily módon meglehetősen megkönnyítették a művek hamisítását. A papyrus, amely nem tartós, a IV. században K. u. kimegy a használatból, átadván helyét a pergamennek, és ennek lapjait a mai könyvekhez hasonló codex-alakba rakták össze. (Dahl Svend. Geschichte des Buches. 1928.) Hippokrates munkáit sokszor lefordították latinra és e nyelven sokszor adták ki az újkorban. A modern nyelvű fordítások közül a legfontosabb a I rancia: Oeuvres completes d’Hippocrate, traduction nouvelle avec le texte grec G) Hippokrates aphorismáit magyarra fordította Wachtel Dávid (Temesvár, 1843.), továbbá Töpler Károly (Sopron, 1847.).