Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
55 vosi, hivatásszerű állásponton állott; műveiben az orvostudományról és ennek alaptételeiről olyan mély értelmű általános igazságokat mondott ki, amelyek mindenkor igazak voltak és lesznek; lángeszével megsejtett és előrelátott sok olyan élettani és kórtani felfogást, amelyeknek számos híve volt és van még ma is. Bár Hippokrates felhasználja azt az egész óriási tapasztalati anyagot, amely a századok folyamán az Asklepios-templomok- ban összegyűlt, mégis teljesen szakít a templomok természetfeletti felfogásával. \ éleménye szerint egyáltalában nem kell azt hinni, hogy az istenek cselekszenek a templomokban. Cselekedjék az orvos úgy, mint azt Hippokrates tanítja és akkor hasonló lesz az istenekhez. Az orvosnak számos erénnyel kell rendelkezni; ilyenek: önzetlenség, belátás, szerénység, méltóság; legyen az orvos tiszta, figyelmes, értelmes, tudja magát gyorsan elhatározni, tömören beszéljen, tudja, hogy mi előnyös és mi ártalmas, legyen mentes a balítéletektől; ha beteghez belép, ügyeljen külső megjelenésére, ülésmódjára, testtartására, őrizze meg tekintélyét és hidegvérét, készségesen adjon meg mindenféle segítséget, vizsgálja meg gondosan a beteget, ne kezdjen a tiszteletdíjról beszélni stb. Ilyen orvos megérdemelné a »bölcs« elnevezést és az »istenekhez hasonló« (laroög cpdóaofpog iaóHsog) lenne. Egyébként Hippokrates egyáltalában nem törődik a speculativ böl- csészettel és a metaphysikával; ellenkezőleg, épen ő volt az első, aki az Dr\oslást külön választotta a speculativ philosophiától. Helyette nélkülözhetetlennek tartja az ethikát és a logikát, továbbá a dialektikát az orvostudománynak az iatrosophisták ellen való ügyes megvédehnezésére. Ezek ugyanis azt állították, hogy a gyógyászatnak semmi haszna sincsen. Hippokrates pedig elismervén, hogy a gyógyászat teljesítőképességének megvan a maga határa, ezt a művészetet mégis kétségtelenül hasznosnak vallja: csak legyenek az orvosok figyelmesebbek, a betegek pedig engedelmesebbek, akkor majd többen fognak meggyógyulni. Igaz, hogy a betegek gyakran orvos nélkül is visszaszerzik egészségüket, de az ilyen betegekről sem lehet azt mondani, hogy gyógykezelés nélkül épültek fel, hiszen épen azért gyógyultak meg, mert valamit csináltak, vagy valamit kerültek: tartózkodtak az evéstől vagy az ivástól, sőt ezt vagy azt a szert be is vették. Mindez azonban szintén gyógyítás, az orvosi művészet utánzása. Ez a művészet tényleges, szükséges és létjogosultsággal bíró művészet; természetes, hogy tapasztalatlan kezekben nem sokat ér, gyakorlott orvos kezében azonban lényegesen tökéletesebb, hozzá még állandóan tökéletesedő művészet. Az orvostudomány megfigyel, következtet, megfigyeli a természetet, csillapítja a fájdalmat és megmenti a beteg embert a haláltól, kivéve azokat, akiket maga a természet ítélt menthetetlenül halálra. Az ember természetének (a görög (pvoig — physis) IIip- fiokrates szerint alapvető jelentősége van az orvoslásban, mert ez betegség esetében maga gyógyító tényező. A test különböző szervei * i en regard, par E. Littré, Paris, 1839—1861., 10 kötetben, bevezetéssel és magyarázatokkal. Hippokrates néhány művét Luczkiewicz H. fordította lengyelre: Hippokratesa Aforizmv i Rokowania oraz Przysiega (Hippokrates Aphorismái és Kórjóslatai, továbbá Az eskü), kiadta a lengyel királyi Nevelésügyi Hatóság, Warszawa. 1864. Továbbá: Dwie ksifgi Hippokratesa. I. O pow-etrzu. wodach i okolicach. II. O lecznictwie pierwotnem III Przvkazanie (Hippokratesnek két könyve. I. Az éghajlatról, vizekről és helyekről. II. A régi gyógyászatról. TII. A törvény), Warszawa, Gebethner és Wolff kiadása, 1890. Oettinser J. fordítása: O powietrzu, wodach i mieisTach (Az éghajlatról, vizekről és helyekről). Przegl^d lekarski. 1880.
