Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
52 már nem osztható testecskékből áll, melyek az üres térben mozognak. Ezeket a testecskéket atomoknak1 (a görög ctropos — atomos a. m. feloszthatatlan) nevezte el. A körülöttünk látható tárgyak különbözősége onnan ered, hogy ezek az atomok, amelyek különböző alakúak, a legkülönbözőbb módon csoportosulnak és mozognak. A színek, hangok stb. valóságban nem léteznek, hanem kizárólag az atomok különböző elrendeződéséből és mozgásából erednek. Az atomok alakja, méretei és mennyisége nem változik, szüntelen mozgásban vannak, egymással összeütköznek, visszaverődnek, örvénylő mozgást végeznek. Az atomok pillanatnyi csoportosulása nem egyéb, mint az atomok közvetlen előző csoportosulásának és mozgásának a mechanikai következménye. Ily módon jön létre a változékony világ, amelyben minden mechanikai szükségszerűséggel történik. A legapróbb és legmozgékonyabb atomok alkotják a tüzet, valamint a lelket is, amely hasonló a tűzhöz. A tűz atomjai az állatokban és növényekben, valamint a különböző tárgyakban is előfordulnak, legtöbb belőlük azonban az emberi testben van, ahol körülbelül minden harmadik atom tűzatom. Ezt az összetételt a lélekzés tartja fenn. Ha egyszer a lélekzés megáll, akkor a test kihűl. Demokritos néhány orvosi tartalmú müvet írt: A pestisről, A lázról, A köhögésről, A kórjóslatról stb., ezekből azonban nem maradt más fenn, mint idézetek későbbi szerzők műveiben. Demokritosnak kortársa, az ókor nagy orvosa, Hippokrates volt, aki a monda szerint, állítólag Abdera lakóinak kívánságára egyszer meglátogatta Demokritost, mert az abderaiak féltek, hogy Demokritosnak nincsen helyes esze. Hippokrates a bölcset apró állatok boncolása közben találta. Beszélgetés közben azt a kérdést intézte Demokritoshoz, hogy általában mivel szokott foglalkozni. Erre Demokritos állítólag azt felelte, hogy tanulmányozza — az emberek butaságát. Hippokrates ebből a válaszból felismerte, hogy Demokritos a legbölcsebb ember, egy ideig nála maradt és állítólag sokat tanult tőle. A görög bölcsek közül sokan, akik a legfőbb bölcsészeti kérdések megoldásán fáradoztak, közelebbről nem foglalkoztak az orvostudománnyal, ellenben az akkor megindult egész szellemi mozgalom közvetve befolyással volt az orvostudományra is. Már nem volt kielégítő a hagyományos polytheistikus mythologia és kosmogonia. A görög vizsgálódó elme többé nem hitt az ősrégi mythosokban és lassankint olyan ismeretelméletre törekedett, amely ki tudja állani a kritika tűzpróbáját. A természet szépsége, a titokzatos, fenséges égi rendszer, a világegyetem összhangja, az észszerűen és szépen megalkotott emberi szervezet — mind-mind azt a gondolatot keltette benne, hogy van valami egységes, egyetemes, mindent átható szellem. Ez a szellem, úgy lehet, hajdan, valamikor az anyaggal egyesült és vele összekeveredett. A teremtő szellem olyanféle volna, mint az éltető lélekzetvétel, lehellet, Ttvsvjia — pneuma, eszes levegő, vagy amilyen az a tényező, amely célszerűen irányítja az élőlények életét. Mindezek az eszmék, bár megfeleltek sok bölcselő érzésének és gondolkozásának, alapjában véve mégis csak feltevések voltak, amelyeket nem lehetett bebizonyítani. A bölcsészetnek ezt a gyenge oldalát használ1 A Demokritos-iéle atomoknak neve közös a mai értelemben vett atomokéval, de azok csak általában az anyagnak, nem pedig, mint manapság, az elemeknek legkisebb részei; ezekről Demokritosná\ még nem lehet szó.
