Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
F. Befejezés
603 egyetem és az egész német tudomány az orvostudománnyal együtt a művelt államok élére került. (1) A XIX. században a rendezett tudományos viszonyok eredménye- képen Ausztriában és Németországban egész családok, nemzedékről-nem- zedékre nyugodtan szentelték magukat az elméleti vagy gyakorlati orvostudománynak és már magával ezzel a ténnyel a folytonosság, az őszinte szeretet és íokozódó tökéletesbedés tényezőjét vitték bele a tudományba. Ilyen módon vált híressé a Heidenhainok, Langenbeckek, Brunsok, He- garok, West phal ok, Chiariak, Schröiterek, Urbantschitschok és mások neve. Ilasonlóképen Magyarországon is, ahol az ausztriaiakhoz hasonló viszonyok voltak a XIX. században, elhíresült a Lenhossékek, Bőkavak, Jendrassikok és mások neve. Nem az én dolgom arról beszélni, hogy az ilyenfajta viszonyoknak nagy gazdasági, olykor pedig politikai jelentősége is volt Ausztriában és Németországban. A. francia forradalom után kialakuló politikai és társadalmi viszonyok egészen másként fejtették ki hatásukat az orvosi tudományra. Mikor I ranciaországban felhangzottak a szabadelvű jelszavak és a bilincsek kezdtek lehullani az elnyomottakról, Pinel volt az első, aki levette a láncokat az elmebetegekről és ezáltal az újkori elmeorvostan megalapítója lett. fis amikor egyidejűleg az elhagyatottak gondozását is kezdték szervezni Párizsban, akkor többek között először foglalkoztak a gyermekek orvosi gondozásával is, és ezzel kezdődött a mai gyermekorvostan. A XIX. századbeli társadalmi mozgalmak ismét másként gazdagították a gyógyászatot. Az 1830. és az 1848. évi forradalmi és szabadelvű jelszavak nyomán kifejlődött a modern társadalmi orvostan, amely oly feltűnő bélyeget nyom a mai orvosi tudományra. Azoknak a különleges politikai és társadalmi viszonyoknak a gyümölcse pedig, amelyek II. Sándor cár idejében és később Oroszországban uralkodtak, az orosz zemsztvo- egészségügy volt; ez a maga nemében egyedül áll az orvosi tudomány történetében. A XIX. században a lengyel orvosok is sokszor megérezték a saját bőrükön a politikai viszonyok következményeit. Nem az én feladatom, hogy itt körvonalozzam az orvosi tudomány történetét a lengyel területeken a felosztások korszakában. De nem feledkezhetem meg itt a lengyel orvosoknak nemzetközi téren kifejtett működéséről. Ilyen Galqzowski Szeverin, akinek nagy orvosi gyakorlata volt Mexikóban; ilyen Galqzowski Xávér, aki tevékeny részt vesz a szemészet kifejlesztésében Párizsban; ilyen Raciborski Ádám, akinek a kopogtatásról és hallgatózásról francia nyelven írt könyvét lefordították német, angol, orosz és új-görög nyelvre; ilyen Szokalski Gvőző, aki francia-német orvosegyesületet alapít Párizsban; Balinski és Mierzejewski Szentpétervárott, az orosz elmeorvostan megalapítói; ilyenek a Dogielek és a Podwvsoekiak, ezek a lengyel határit) A magyar orvosképzés megszervezésében nagy érdemei vannak Balassa tanítványának, Markusovszky La/osnak (1815—1893), aki noha több éven át mint sebész működött, mégis szervező tehetségével örökítette meg nevét; Markusovszky 1857-ben megalapította az Orvosi Hetilapot, 1861-ben a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulatot; 1867 óta a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban működött, eleinte mint titkár, végül mint az összes egyetemi ügyek előadója; Hö- gyes azt írja Markusovszkyról, hogy az ő nevéhez fűződik Balogh Kálmánéval együtt a magyar orvosi oktatás és orvosi irodalom modern irányba terelése és mindkét egyetemünk orvosi és természettudományi karainak európai színvonalra emelése; Markusovszky és Fodor alapította 1886-ban az Országos Közegészségi Egyesületet is. — Markusovszky halála után Tóth Lajos (1856—1926) irányította a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az orvosképzést; Tóth karolta fel a vidéki magyar egyetemek orvostudományi karait.
