Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
596 keletkezett az észszerű gondolkodás; az akarat szabadságának kérdése. E 7 rejtély közül, Du Bois-Reymond véleménye szerint, kettőt elvileg sohasem lehet és sohasem fognak megoldani, nevezetesen az anyag és az erő lényegét, továbbá azt a kérdést, hogy hogyan jött létre az öntudat. Arról a kérdésről, hogyan jött létre az öntudat, Du Bois-Reymond így ír: Ha a testek világában az összes változásokat atomok mozgására vezetnők vissza, amely állandó erők hatásának következménye, úgy a világ- egyetem természettudományilag megismert volna. A világ állapota valamely adott pillanatban úgy tűnnék fel, mint az előbbi pillanatbeli állapotának közvetetlen következménye és mint a következő pillanatbeli állapotának közvetetlen oka. Törvény és véletlen csupán más nevei volnának a mechanikai szükségszerűségnek. El lehet képzelni a természetnek olyan tökéletes megismerését is, hogy a világ egész folyása egyetlen számtani képlet, egyetlen mérhetetlen egyenletrendszer segélyével volna feltüntethető és ebből bármely időben következtetni lehetne a világegyetem minden atomjának helyére, mozgásirányára és sebességére. Az a szellem, mely ismerné valamely pillanatban azokat az összes erőket, amelyek a természetet éltetik, és a természetben előforduló összes lények kölcsönös elhelyezkedését, ha elég széleskörű ahhoz, hogy elemezze ezeket az adatokat, egy képletben foglalná össze a legnagyobb égi testek és a legkisebb atom mozgását. Számára semmi sem volna bizonytalan és szeme meglátná a világ jövőjét és múltját egyaránt. Tényleg, épúgy, mint a csillagásznak, a holdmozgások egyenleteiben csak bizonyos negativ értéket kell adnia az időnek, hogy megállapítsa, vájjon volt-e napfogyatkozás Piraeus kikötőjében, amikor Perikies hajóra szállt, hogy Epidaurosba hajózzék, épúgy, mint a csillagász előre megmondja a napot, amikor sok év elteltével a világűr mélyéből egy üstökös megint felmerül az égboltozaton; úgy az a szellem is képleteiből megállapítaná azt a napot, amelyen Anglia utolsó széndarabkáját fogja elégetni. Ha képletében az időt minus végtelennel (t =--oo) helyettesítené, úgy feltárulna előtte a dolgok rejtélyes ősállapota. Ha t időt positiv irányban kiterjesztené a végtelenségig, akkor megtudná, hogy milyen messze van az az idő, amikor Carnot tétele megfagyással fenyegeti a világot. Ilyen szellem ismerné a fejünkön levő hajszálak számát és az ő tudta nélkül még egy veréb sem hullana le a földre. Nem szükséges bizonyítani, hogy az emberi elme a természetnek ilyen tökéletes, mint Du Bois-Reymond magát kifejezi, »csillagászati« megismerésétől, mindig nagyon távol lesz. Egy ilyen elme természetmegismerő képessége csupán az elképzelhető legmagasabb foka önmagunk megismerésének, és kiindulópontul használható önmegismerésünk határainak keresésénél. Amit ez a szellem nem képes megérteni, az még elrejtet- tebb fog maradni a mi sokkal szűkebb határok közé zárt elménk számára. Képzeljük el most — folytatja Du Bois-Reymond —- hogy végre eljutottunk az emberi test, az érzékszervek, az idegrendszer, az agyvelő csillagászati megismeréséhez. Nos, az agyvelő csillagászati megisíne- rése sem fog nekünk soha semmi mást kimutatni, mint mozgásban levő anyagot. Semmiféle elgondolható atommozgással sem lehet hidat verni az öntudat birodalmába. Igaz, hogy a dolgok felületes szemléleténél úgy •tűnik fel. mintha az agy velő folyamatainak ismerete által érthetőkké válnának számunkra bizonyos dolgok és képességek, így az emlékezet, a képzetek lefolyása és társulása^ a gyakorlás eredményei, különleges tehetségek stb. Rövid megfontolás azonban megtanít arra, hogy ez csalódás. A szellemi életnek csak bizonyos feltételeiről szerzünk tudomást, de nem arról,
