Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

E. Az újkori orvostudomány

595 LIV. ELFORDULÁS A MATERIALISMUSTÓL. A materialismus azt hirdeti, hogy az ember csak anyag és hogy nincsen az emberben semmi más, nem anyagi tényező; ez a materialismus volt a legjellegzetesebb nézet az orvosok között a XIX. században: a vegy­tan mindig atomokból álló rendszerhez jutván, merészen felemelte szavát ebben az ügyben és hangoztatta, hogy anyagon kívül sehol sem lehet semmi egyeEet sem kimutatni; az anatómia emberi testeket praeparálván, sehol sem tudott felderíteni semmi testtelent; az elmeorvostan többször han­goztatta, hogy legjobban boldogul a lélek hypothesise nélkül. Ilyen mó­don az orvosok már az orvosi iskolákból is főleg mechanikai, deterministi- kus, materialistikus világnézetet hoztak magukkal. Igaz, hogy a tiszta böl­csészet általában más véleményen volt és a materialismust a legsekélyebb rendszernek tekintette, de Schelling és Hegel óta a természettudósok és orvosok már nem hallgattak a bölcsészekre. Egyszerűen már nem értették meg őket. Az 1872—1880. években a fentebb már említett berlini orvos és physiologus, Du Bois-Reymond Emil bátran megkísérelte, hogy rámu­tasson a materialismus gyenge oldalaira és hogy sokkal szélesebb alapon fogja fel a kérdést. Ezért Über die Grenzen des Naturerkennens (1872) és Die sieben Welträtsel (1880) címen két nyilvános felolvasást közölt nyom­tatásban, amelyek sok kiadásban és számos fordításban bejárták az egész világot.1 Du Bois-Reymond Emil2 (1818—1896) Franciaországból régen kiván­dorolt hugenotta családból származott. Emil atyja a svájci Neuchatelből költözött Berlinbe és véglegesen itt telepedett le, előbb mint órásmester, utóbb mint a külügyministerium tisztviselője. Németül mindig rosszul beszélt. Francia származású felesége rokonságban volt Chodowieeki Dániel festővel. Ilyen módon Emil ereiben francia vér folyt kevés lengyellel ke­veredve. Emil orvostudományt tanult Berlinben és itt Müller János tanár­segéde lett, az 1858. évben pedig, Müller János halála után, megkapta az ő tanszékét. Élete nagy részét az állati villamosság vizsgálatának szentelte; ennek szentelte az Untersuchungen über die thierische Elektricität (1849— 1860) című főművét is. Német nyelven értekezéseket és előadásokat közölt a természettudomány és bölcsészet határterületeiről, amelyeknek nagy sikerük volt és amelyeket lefordítottak idegen nyelvekre. A XIX. század második felének egyik kiváló physiologusa volt, berlini Élettani Intézete pedig ötven év előtt a legjobban berendezettek közé tartozott a világon. Igen képzett természettudós és orvos volt, aki kitűnően ismerte a bölcsé­szeti kérdéseket is és azokat világosan elő is tudta adni. Ennek köszön­hette nagy sikerét is. Ámbár nem volt benne német vér, német tudósnak vallotta magát. Du Bois-Reymond fentebb említett két felolvasásában vázolta azokat a főkérdéseket, amelyek ősidők óta foglalkoztatták az emberi elmét. Vé­leménye szerint 7 rejtély van a világon: az anyag és az erő lényege; hogyan keletkezett a mozgás; hogyan keletkezett az élet; melyik a helyes nézet, a mechanistikus vagy a teleológiai; hogyan jött létre az öntudat; hogyan 1 Lengyel fordítása: Warszawa, 1898, a Przegl. filoz. kiadásában.- Boruttau: Em. du Bois-Reymond, 1922. (Meist, d. Heilk. Bd. 3.). hogy fizetéses rendkívüli tanár képviselje és adja elő »az orvostörténetet és elő­készítő tant«; ebben az értelemben 1848. április hó 20-án a tanártestület javas­latot is terjesztett fel a minisztériumhoz (L. III. 5. k., 910. lap, 3735. pont); a sza­badságharc leverése azonban meghiúsította e terv megvalósítását; a tanártestület azóta is minden lehetőt megtett, hogy előbbre vigye az orvostörténelem ügyét. 38

Next

/
Thumbnails
Contents