Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
591 vabbá német nyelven, Jena, Í90l) Gpórp megállapította e betegség mibenlétét; az újabb tapasztalatok sem döntötték általában meg Győrynek azt a megállapítását, hpg^j^or^im^Jiimgaricus^ tk. kiütéses typhus volt, de minthogy hajdanában lőleg a lázas Kétegségek álig voltak irfdividuahzalVä, a morbus Ilungaricus névvel bizonyára még más tiáborús betegségeket (hastyphus stb.) is illettek. A magyarság szempontjából Gpó'rpnek legnagyobb érdeme, hogy megállapította és a küllőiddel is elismertette Semmelweis Ignácnak magyar származását és érdemeit (Századok, 1906); Győry kétséget kizáróan bebizonyította, hogy a gyermekágvi láz okának és megelőzési módjának leifedezése tekintetében Semmelweist illeti meg az elsőbbség; kimutatta, hogy Semmelweis ősei már a XVII. században Magyarországon éltek és színtiszta keresztények voltak; összegyűjtötte és magyar, ill. német nyelven kiadta Semmelweis összes munkáit. Győry fáradozásának gyümölcseként 1906-ban nemzetközi adakozásból Budapesten felállították Semmelweis szobrát. Kisebb dolgozataiban Győry kimutatta, hogy idősb Rapmann János Silóm sáros-vármegyei orvos előbb alkalmazta a himlő megelőzésének ú. n. inocu- latios módszerét, mint mások; a külfölddel is elTsmcrte'íIe, hogy Weszprémi István, a legnagyobb magyar orvostörténész, már a XVII. században iinmunisatios eljárást ajánlott a pestis gyógyítására; bebizonyította, hogy Czermak János cseh származású pesti orvostanárnak nagyobb érdeme van a gégetükör feltalálása “Terén, mint 7 ürck Lajos bécsi tanárnak. ÁJagp Lajos királyunk halálos betegségét is tanulmány tárgyává tette. Gpőrp Tibornak utolsó és főműve Az orvostudomómpi kar története, amelyet a budapesti egyetem 300 éves jubileumára írt meg eredeti kútfők alapján. Az orvostörténelemnek elhalt magyar művelői után pótlólag még egy lengyel orvostörténészről, e könyv szerzői Előszavának végén már említett Hechell Frigyesről (1795—1851) is meg kell emékezni, aki 15-évi európai tanulmánpútja közben hazánkba is ellátogatott és kéziratban hátrahagyott Visszaemlékezéseiben (Pamipt- niki) őszintén nyilatkozíik arról, amit az 1821. évben Magyarországon tapasztalt. Hechell Vilnában született; ámbár apja német volt, ő lengyelnek vallotta magát; a \ilnai egyetemen lett orvostudor az 1818. évben; 3 évig falun folytatott orvosi gyakorlatot, aztán 15 éven át utazott egész Európában. Leginkább Bécsben és Berlinben tanult orvostudományt. 1835-ben kinevezték a krakói egyetem rendes tanárává; ilyen minőségében a törvényszéki orvostanon és orvosi rendészeten (politia medica) kívül orvostörténelmet is adott elő latin nyelven, heti- 5 órában. Ott akkoriban az orvostörténelem kötelező és szigorlati tárgy volt. Néhány év múlva azonban elnyomták e tárgykört. (Szumowski: Fryderyk Hechell stb. Archiwum Historji i Filozofji Medycyny, IX. kötet, 1929. év, 1 14. lapig). Ekkor írta meg Hechell Visszaemlékezéseit utazásairól. E 6 kötet terjedelmű kéziratos művet a Lengyel Tudományos Akadémiában, Krakóban őrzik. Az I. kötet (1794 1826. évi utazások) 148 —156. lapján Hechell kissé régies lengyel nyelven ezt írja Magparországról: »Egy szép reggelen tehát, az 1821. év május havi első napok egyikén útra keltünk Bécsből és még ugyanzon napon este megérkeztünk Magyarország első fővárosában, Pozsonphan (a kézírtaban Pressburg). Ebben a tiszta városkában nagyon kevesen élnek, noha alig 12 mérföldnyiré van Bécsiül. Ezen a vidéken tulajdonképen még nem laknak magyarok, hanem inkább szlávok, 'agy amint őket ott nevezik, szlovákok; csak az országgyűlések idejében népesebb ez a város; az országgyűléseket ugyanis itt szokták rendezni. Különben a vagyonosabb magyar földesurak vagy Bécsben vagy birtokaikon laknak. Az igazi magyarok pedig jobban szeretik Budát és Pestet, mint ezt a várost, amely inkább német, mint magyar. Nem írom itt le azokat a nevezetességeket, melyek ebben a városban voltak, mert hiszen azoknak nagyobbik részét már elfelejtettem, de különben is megvannak azok majdnem minden ausztriai útmutatóban. »Miután megtekintettük és megnéztük azt, ami látni való volt, tovább mentünk, átutaztunk Komárom (a kéziratban Komorn) városán, amelyet nem sokkal ocla- érkezésünk előtt nagy földrengés sújtott; láttuk a megrepedezett falakat, a romba dőlt házakat és más szörnyű következményeit eme természeti tüneménynek. Innen a magyar fővárosba utaztunk. »Buda (németül Offen!) a Dunának innenső oldalán (így van a kéziratban. A fordító megjegyzése) magaslaton fekszik; ez egy régi város. A folvó másik oldal án a síkságon fekszik a másik nagy város, amely egészen új. »Peszt, vagy mint a magyarok nevezik Pest. Itt már igazi magyarok vannak, a szláv nyelvet sehol sem hallani, minden más, mint Németországban; a házi és a közélet nagyon hasonlít a hajdani lengyel élethez; a nemes minden, míg a paraszt és a polgár nem számít semmit sem. A köznemesek a falvakban laknak, csak az országgyűlésekre vagy ügyeik elintézésére jönnek a városba, míg a fő-
