Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
576 A szemtükör feltalálása és azok a fényes eredmények, amelyeket Graefe ennek segélyével elért, sok téren arra ösztönözte az orvosokat, hogy törekedjenek meglátni azt, ami a beteg szervekben történik, ilyen módon keletkezik: a laryngoskop, az otoskop, a kystoskop, (a húgyhólyag vizsgálatára) az oesophagoskop, a gastroskop, a bronchoskop stb. A gégetükrözés és nyomában a gégeorv ostan néhány évvel a szemtükör feltalálása után veszi kezdetét. Garda Manuel nek, a spanyol származású londoni énektanítónak, aki meglátni akarta a hangszalagokat, támadt először az a gondolata, hogy kis tükröcskét használjon erre a célra. Egyik kezével saját szájában kis tükröcskét állítván nyelvére a nyelvcsap táján, egy másik tükröt tartott a szeme előtt. Napsugárkévét bocsátván be a szájába, addig mesterkedett a két tükörrel, amíg első ízben meglátta a hangszalagokat. Ez az 1854. évben történt. Garda felfedezését és a hang élettanára vonatkozó észleleteit Londonban nemsokára nyomtatásban közzétette, de közleménye nem keltett nagyobb feltűnést. Ettől függetlenül pár évvel később Türck Lajosnak (1810—1868), az agy velő anatómiája terén ismeretes bécsi neurológusnak, ugyanez a gondolata támadt és az 1857. évben tükröcske és napsugár segítségével szintén meglátta a hangszalagokat hullán is, betegeken is. Azonban a tél és a napfény hiánya meggátolták kísérletei folytatásában. A gégetükrözés elterjesztéséhez az 1858. év óta leginkább a cseh Czermak Hepumuk János (1828—1878) járult hozzá; Czermak physiologiis volt, egyideig Grácban, aztán Krakóban (ahol németül adott elő), Budapesten és Jénában tanította e tárgykört. (1) Czermak egy sereg technikai tökéletesí314. ábra. Rózsás Antal (1791 —1855) (Berlin. Egyetemi Orvostörténelmi Intézet,) egyetemen, 1894-ben a kolozsvári egyetemen, 1908-ban pedig a budapesti egyetemen lett a szemészet rendes tanára; különösen a trachomát tanulmányozta; Grósz Emillel együtt kiadta a háromkötetes szemészeti kézikönyvet (1909., 1910., 1911.); az ő tervei szerint épült a kolozsvári, valamint a budapesti II. sz. szemészeti klinika. — Csapodi István (1856—1912), a szemészet rk. tanára a budapesti egyetemen; számos tud. dolgozata közül a legnevezetesebb a »Látás-próbák« (1886) című műve; ő a magyar szemészeti műnyelv megalkotója. Id. Imre József (1851— 1933), 1885 óta a hódmezővásárhelyi kórház szemészfőorvosa, 1909 óta pedig a kolozsvári egyetemen a szemészet rendes tanára volt; szemészeti dolgozatokon kívül Orvosi ethikát is írt (1925). — Szilágyi Ete (1844 1894), aki 1873-ban Budapesten a szemészet magántanára, 1875-benpedig Kolozsvárott a szemészet rendes des tanára lett. — Szili Adolf (1848—1920) a budapesti zsidókórház főorvosa, aki 1883-ban a szemtükrözéstan magántanára lett a budapesti egyetemen, alapvető tanulmányt irt a papilla nervi optici alaktanáról; 1895-ben rk. tanári címet kapott. Blaskovics László (1869—1938) a szemészet rendes tanára volt a budapesti orvostudományi karon; kiváló műtő-szemész, különösen a szemhéj műtétek terén tűnt ki; sokat foglalkozott a látó-élesség meghatározásával is. (1) Czermak csak két évig (1858—1860) volt Pesten az élettan tanára; igen kedvelték őt, tanártársai és tanítványai is, de amikor az egyetemi tanács a magyar
