Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
577 test vezetett be, mindenekelőtt a mesterséges világítást (Garda és Türck csak a napfényt használták), aztán beutazta Németországot, Franciaországot és Angliát, kimutatva az új gégevizsgálati módszer nagy jelentőségét. Nagy port vert lel a tudományos világban az a szenvedélyes hosszantartó vita az elsőbbségről, amely nemsokára Türck és Czermak között megindult, de épen feltünőségénél fogva nagy mértékben hozzájárult a gégetükrözés elterjedéséhez. Rövidesen a gégevizsgálatok után gégebeli műtétekre került a sor. Először Bruns Gvőző (1812—1883), a sebészet tanára Tübingában, távolított el a gégéből polypust, a szájon át végezve a műtétet. Ugyanebben az időben Czermak, most már kétségtelenül elsőként, tükrökkel kezdte vizsgálni az orrot. Ezzel kapcsolatban különösen az orr hátsó részének tükrözése, az ú. n. hátsó rhinoskopia az orvostudomány elméleti és gyakorlati haladásának új fejezetét tárta fel: ilyen módon jött létre a rhinologia. A sok gégeorvos és rhinologus szakorvos közül felemlítünk néhányat: Schrötter Lipót (1837—1908), a gégészet, valamint a tüdő- és belső betegségek tanára Bécsben; Killian Gusztáv (1860—1921), a torok- és orrbetegségek tanára Berlinben, aki elsőnek hozta be a bronehoskopiát; Chiari Ottokár (1853—1918), a laryngologia és rhinologia tanára Bécsben, Die Krankheiten der oberen Luftwege címen jó kézikönyvet írt, amelyet lefordítottak francia nyelvre; Jarasz Antal (idősb. 1847 1923), nagylengyelországi születésű tudós, sok éven át a gégészet tanára Heidelberg- ben, később Ilyvóban és Posenben, a jelenkori gégészet egyik megalapítója. A gégészet és rhinologia haladásával majdnem egyidejűleg a f ü 1 é- s z e t kezd tökéletesedni. Emberemlékezet óta ismerték a fülbetegségeket, de a nedvkórtan mindig meggátolta az orvosi tudomány e fejezetének kellő fejlődését; a nedvkórtan pl. a fülfolyást alapjában véve előnyös tünetnek, a szervezetben levő nedvek tisztulásának tartotta. Ezek a viszonyok a kórbonctan fejlődésével gyökeresen megváltoztak a XIX. században, először Franciaországban, később Németországban, hard Mária János (1773—1838), a párizsi Süketnémák Intézetének orvosa volt az első, aki húsz évi pontos kutatás után, az 1821. évben Traité des maladies de Voreille et de Vaudition címen egy olyan 2-kötetes művet adott ki, amely fordulópont a fülészet történetében. Valamivel később működtek: Bonnet (1802—1858), aki kimutatta a középfül hurutjai és az orrgaratüreg megbetegedései között levő összefüggést; Meniere Prosper (1799—1862), a Süketnémák Intézetének főorvosa Párizsban, a fül megbetegedéseinél fellépő tünetcsoportot írta le, az ú. n. Meniére-féle tünetcsoportot; továbbá Blanchet, aki már fültölcsért és reflectort is használt, és másokA fülészet főként Németországban fejlődik tovább, ahol Virchow tanítása üdvös befolyást gyakorolt az orvostudománynak erre a fejezetére is és ahol Helmholtznak korszakalkotó hangtani munkái a hallás élettanának lettek alapjává. A fülészet szakorvosok által az egyetemeken előadott tárgykörré lett; e tárgykör első tanszékei pedig az 1861. év óta állanak fenn; egyébként nem ritkán összekapcsolták a gégegyógyászattal és orrgyógyászattal. A fülészet sok kiváló szakorvosa között a leghíresebb a Magyarországon született Politzer Ádám (1853—1920), a fülészet tanára tanítási nyelv bevezetése tárgyában a királyhoz felterjesztést intézett, Czermak lemondott pesti állásáról, mert a német tanítási nyelv mellett foglalt állást; így került tőlünk Prágába. Az orvostudomány története. 37
