Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
575 kört. Ettől az időtől lógva a szemészet önálló klinikai tárgy lett és ezóta minden országnak megvannak a maga szakorvosai. A lengyel szemorvosok közül kitűntek: Szokalski Viktor (1811- 1890), az 1831. évi lengyel menekült, orvosi tanulmányait Németországban fejezte be és itt is szándékozott letelepedni; minthogy azonban mint menekültet kiutasították, Párizsba ment és itt mint Sichel tanítványa, kiváló munkákat ad ki a szemészet köréből; francia-német orvosegyesületet alapít; aztán a közboesánat után a szemészet tanára lesz a Varsói Főiskolán, amelyet akkor hagy el, amikor azt átalakították orosz Császári Egyetemmé; Szokalski, a kiváló orvos, a lengyel szemészet megalapítója. Galqzowski Xávér (1832—1907), Severinnck az unokaöccse, 1863. évi lengyel menekült, később kiváló szemorvos Párizsban, sok munkát írt (Traité des maladies des yeux, 1872. stb). Wicherkie- wicz Boleszláv (1847—1915), a szemészet tanára Krakóban, európai hírű szemorvos, aki a különböző nemzetközi orvosi kongresszusokon kitartóan küzdött a lengyel tudomány hivatalos elismeréséért, de ez ellen a három megszálló állam nagykövetei (többé-kevésbbé csendesen) tiltakoztak. Borys i ek iewicz Mihály (1848—1899), galíciai származású, a szemészet tanára Innsbruckban és Grácban. Machek Emanuel (1852— 1930), a szemészet tanára Ilyvóban, világszerte ismert szakorvos, kiváló műtőszemész. Noiszewski Kázmér (1859 — 1930), a szemészet tanára az újra feléledt Varsói Egyetemen, eredeti kutató, az elektroophthalmus feltalálója, európai hírű kiváló orvos. Frenkel Henrik (1864—1934), lengyel zsidó származású, Lodzban született, a szemészet tanára Toulouseban. (1) 1 313 ábra. Jäger Frigyes bécsi szemészorvos. (Rajzolta Danhauser József. Ciba Zeitschrift ) (1) A magyar szemorvosok közül Fabini Teofil János (1791—1847), a szemészetet önálló tudományként már akkor művelte, amikor annak még külföldön is csak alárendelt szerepe volt; Bécsben Beer segéde volt, 1817-ben átvette a 1801 óta fennálló szemészeti tanszéket a pesti egyetemen; a Doctrina de morbis oculorum című tankönyve két latin kiadást (1823., 1831.) ért meg; ezt lefordították és kiadták olasz (1831), hollandi és magyar (1837) nyelven is; legbecsesebb műve azonban a De praecipuis corneae morbis (1830) című műve, amely az egyetem újjáalakításának 50. évfordulóján jelent meg. — Rózsás Antal (1791— 1855), aki az irodalomban mint Rosas szerepel, Pécsett született, Pesten tanult, Bécsben lett orvosdoktor (1814), 1819 óta Páduában, 1821 óta Bécsben volt a szemészet rendes tanára; kiváló műtő-szemorvos volt, aki számos újítást vezetett be. Grósz Frigyes (1798 1858) már 1830-ban szegény vakok számára gyógyintézetet alapított Nagyváradon; Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns (1857) című műben megírta, hogy a napsugarak hozzájárulnak a szürke hályog keletkezéséhez; szemész nemzetség megalapítója volt. — Schulek 1 ilmos (1843— 1905), Graefe és Arit mellett tanult, 1872-ben a szemészet rendes tanára lett a kolozsvári egyetemen, 1874-ben pedig a budapesti egyetemen; a szemészeti műtettan terén vannak érdemei, alapvető munkát írt az ibolyántúli sugaraknak a szemre gyakorolt hatásáról; az ő tervei szerint épült (1908) fel a budapesti I. sz. szemészeti klinika. — Iloór Károly (1858—1927), aki eleinte katonaorvos volt és Fuchsnál Bécsben képezte ki magát a szemészetből; 1890-ben a szem fénytörési és alkalmazkodási rendellenességei című tárgykör magántanára lett a budapesti
