Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
574 val fő]eg kereskedők foglalkoztak. A hályogműtétet vagy sebészek vagy még inkább olyan (nem ritkán felkínálkozó vándor-) szakemberek végezték, akik csak ezzel foglalkoztak. A szemészet, mint önálló klinikai és tudományos tárgykör csak a XIX. század derekán fejlődött ki, ami két lángeszű orvosnak köszönhető, akik közűi az egyiket, Helmholtzot, már ismerjük. A másik Graefe volt. Graefe Albrecht (1828—1870), a sebészetről szóló fejezetben említett Graefe Ferdinand Károlynál a fia, ifjúságától fogva kitűnt technikai ügyességével. Jelesen elvégezvén orvosi tanulmányait Berlinben, elhatározta, hogy a szemészetnek szenteli magát és ezért beutazta az európai nevezetesebb egyetemi városokat. Prágában megismerkedett Arit Ferdi- nánddal, Párizsban Sichellel, Utreehtben Dondersszel — egytől-egyig olyan kiváló orvosokkal,, akik a szem élettanával vagy kortanával foglalkoztak. Különösen a hollandi Donders írt becses munkákat a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességekről, valamint a kancsalságról. Graefe az 1850. évben visszatérvén Berlinbe, szemorvosi gyakorlatot kezdett, az 1852. évben pedig már a szemészet magántanára lett a berlini egyetemen. Állandóan becses szakmunkákat közölt és az 1857. évben ennek a tárgykörnek nyilvános rendes tanára lett ugyanott. Tüdővészben halt el életének 42. évében. Helmholtz, mint tudjuk, az 1851. évben feltalálta a szemtükröt. Graefe azonnal észrevette e találmány végtelen nagy jelentőségét és az új eszközzel rendszeresen áttanulmányozta és átdolgozta az egész szemészetet. Ilyen módon felderített nagyon sok, addig homályos dolgot. A szemtükör segítségével megmagyarázta azokat a kapcsolatokat, amelyek a szem megbetegedései és a szervezet más bántalmai között fennállanak. Ezrével siettek a betegek Berlinbe segítségért és ezt meg is kapták a lángeszű orvostólj százával utaztak az orvosok Poroszország fővárosába, hogy megtanulják az új tárgya külföldön is mintaszámba menő pavillonrendszerű új klinika, Lechnernek teljesen egyéni alkotása ( Miskolczy Dezső); Lechner 1921 óta a szegedi egyetemen működött; ö volt az elmekórtan első r. tanára Magyarországon. Számos becses munkát írt. — Moravcsik Ernő Emil (1858—1924), akit 1892-ben a törvényszéki elmekórtan nyilvános rk. tanárává neveztek ki; az ő javaslata szerint létesült 1896-ban az igazságügyi országos megfigyelő és elmegyógyintézet, melynek vezetésével a minisztérium őt bízta meg. 1902 óta az elmekórtan rendes tanára volt a budapesti egyetemen; lefordította Kraffl-Ebingnelí elmekórtani tankönyvét és Charcotnak és idegrendszer megbetegedéseiről tartott előadásait; Elmekór- es SPÓgytan című munkája három kiadást ért meg (1913, 1914, 1922). Számos kisebb terjedelmű munkát is írt; az ő tervei szerint épült fel (1908) a budapesti elme- és idegkórtani klinika —- Schaffer Károly (1864—1939) az elme- és idegkórtan tanára volt a budapesti egyetemen; ő szervezte meg Magyarországon az agyszövettani kutatást; kiváló histologus; különösen az örökléses elme- és idegbetegségeket tanulmányozta. 312. ábra. „A szemorvos." (Festette Danhauser József. Bécs, Historisches Museum d. Stadt Wien, Ciba Zeitschrift.)
