Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
571 az elmebaj lényege az agyvelőben levő anatómiai elváltozásokon alapul, a psychopathologiai állapotok pedig (épúgy, mint az egész lelki élet) csak tünete, kifejezője volt az agy velő anatómiai állapotának. A psych iku- sok ellenben úgy vélekedtek, hogy az elmebaj a lélekben rejlik, amely különbözik a testtől, hogy a lélekben van az elmebaj forrása és oka, az agyvelőben levő anatómiai elváltozások pedig csak másodlagosan lépnek fel, a tulajdonképeni elmebaj következményeként. E vita mai napig sincsen lezárva, és az egész vita szoros összefüggésben van azzal a fontos bölcseleti, biológiai és orvosi kérdéssel, hogy mi a test és a lélek. Természetes, hogy a psychikusok és somatikusok szélsőséges nézetei között, mint hasonló esetekben mindig, egész sorozata áll fenn a közbülső nézeteknek. Felemlítünk még néhány orvost, akik kitűntek az elmekórtan terén: Griesinger Vilmos (1817 —1868), a német elmekórtan egyik megalapítója; ő volt az első, aki az elme- betegségek esetében megkezdte az elemzést és az elméleti megfontolga- tásokat, e mellett elsőnek emelte ki a kórbonetan fontosságát a klinikai elmekórtanban; a klinikai orvostan tanára volt eleinte Tübingában, azután Zürichben, végül az elmekórtan tanára Berlinben; mint epidemiologus is nagy érdemeket szerzett magának, de erről fentebb már volt szó. Meynert Tivadar (1833—1892), az elmekórtan tanára Bécsben, neve jó csengésű az idegrendszer anatómiájában is, a klinikai elmekórtanban is (Meynert-féle psychosis). Kraffl-Ebing (1840—1903), az elmekórtan tanára (a német) Strassburgban, Grácban és Bécsben; kiváló elmeorvos volt és sokat foglalkozott a nemi élet psycho- pathologiájával és criminalistikával. A svájci Forel Ágost (1848 —1931), három tudománykar (a bölcsészeti, orvostudományi és jogtudományi kar) doktora, az elmekórtan tanára volt Zürichben; nagy szerepe volt az abstinentiás mozgalom terén és olvasott munkákat írt a sexuologia köréből. Lombroso Cézár (1836—1909), az elmekórtan tanára Páviában, később a törvény- széki orvostan és az elmekórtan tanára Turinban, a Genio e follia című mű szerzője (1864, később számos kiadás és fordítás, lengyel fordítása Genjusz i oblqkanie címen 1887-ben jelent meg).(l) Kraepelin e,mil (1856—1926), elsőrangú európai elmeorvos, az ideg- és elmekórtan tanára először Dorpatban, aztán Heidelbergben és végül Münchenben; a klinikai elmekórtannal foglalkozó német kézikönyveit lefordították francia, angol és orosz nyelvre. Westplial Ottó Frigyes Károly (1833—1890), a hasonnevű 1 (1) Lombrosoneás ezt a művét Szabó Károly fordította magyarra Lángész és őrület címmel; ez megjelent 1909-ben. 311, ábra. A „bolondok tornya" Becsben, 1786. (Bécs, Albertina, Wiener Denkmäler.)
