Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)

C. A görög és római orvostudomány

45

daurosban (Argoliában, a Saroni-öböl mellett) és az aegei-tengerbeli Kosszigeten állott. Asklepiosnak sok, a görög időkből származó, többé-ke- vésbé sérült szobrát ismerjük: szép férfiként ábrázolták, amint botjára támaszkodik, botja körül pedig kígyó tekerőzik. A gyógyászatnak mai nap is ez a jelképe.

Az Asklepios-templomokhoz mindenünnen sereglettek a betegek. A beteg, miután megtisztálkodott, megfürdött, rövidebb vagy hosszabb ideig böjtölt és letette az istenségnek áldozatul hozott ajándékokat, a templomban töltötte az éjszakát. A betegre nézve rendkívül fontos esemény

30 ábra. Asklepios, ennek leánya Hygieia és kérelmezők. (Athen, Nemzeti Múzeum.)

volt az, amit a templomban álmodott. A csendben és félhomályban látta a szelídített kígyókat, amint gyűrűalakban összetekerőztek s azt vélte, hogy magát az istenséget látja. Képzelete igen megélénkült. Másnap a papok körülményesen kikérdezték a beteget, hogy mit álmodott, aztán ennek megfelelően gyógyították. A papok tapasztalata idővel mindinkább gazdagodott s ennek következtében több és több természetes gyógy- ' mód jött használatba: fürdők, gőzöltetések, torna, kenések, bedörzsö- lések, gyógyfüvek alkalmazása, böjt, diaeta. Az ásatások azt bizonyítják, hogy némely szenthelyen, pl. a Kos-szigeten levőben, még külön szobák is voltak az idült betegek számára, akiknek hosszabb ideig kellett ott tartózkodniok. A papok elválaszthatatlan társai a szent kígyók voltak; ezek nyaldosták a betegek sebeit, félelmet és tiszteletet keltettek bennük és őket a kapott utasítások megtartására indították.