Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
36 nyelvét mélyen hátra húzza, karjait melle fölött keresztbe rakja és álomba merül. Ekkor lehet őt koporsóba fektetni s a földbe temetni stb. Hat hét múlva (kevésbé gyakorlott íakíroknál korábban) a segédnek első gondja, hogy ujjávai a fakir torkából előre húzza a nyelvét, majd az alvónak meleg borogatást raknak a fejére, eltávolítják a testnyílásokból a viaszt, kissé megdörgölik testét és a fakir lassan magához tér. A mai orvos előtt mindjárt felmerül az a kérdés: milyen az alvó fakir hőmérsékletének, pulsusának és légzésének a vizsgálati eredménye. Ilyen vizsgálatokat végeztek ugyan Európában, ahová a fakírok néha eljönnek vendégszerepelni, de eddigelé pontosabb, főleg pedig hosszabb időre kiterjedő vizsgálat még nem történt. E tekintetoen mindig főleg az a szenzáció hátrányos, amelyet az ilyen mutatvány kelt Európában és az a könnyűség, amellyel ebből hasznot lehet húzni a tudomány kárára, pedig ennek nyugalomra és önzetlen kutatásra van szüksége. Ismeretes, hogy a lakírok állítólag még más, főleg a metaphysika körébe tartozó mutatványokat is végeznek. A »titkos« (titkos latinul occultus, ahonnan az occultismus szó is ered) tudományoknak mindig a Kelet (Babylonia, India) volt a hazája. A mai fakírok is képesek szokatlan dolgokat véghezvinni, de gyakran nehéz megmondani, hogy mennyi abból a csalás és mennyi a suggestio. Az az egy azonban tény, hogy a mai kutatónak nagy segítségére vannak ilyen esetben a physikai műszerek, pl. a íényképezőkészüiék: akkor, amikor a tömeg azt látja, hogy a fakir az engedetlen szolga üldözése közben a magasra feldobott, semmihez sem erősített zsinóron felemelkedik a levegőbe, a szolgát darabokra vágja, majd újra összeragasztja stb., a fényképezőkészülék nem egyszer megcáfolhatatlanul kimutatja, hogy a fakir és a szolga nyugodtan ültek a kövön, a hypnotisált tömeg pedig valami mást látott. A fakírokról és a mutatványaikról általában két, egymással homlokegyenest ellenkező nézet uralkodik. Egyesek a materialistikus bölcsészet és a jelenkori exakt természettudomány alapján a fakírokat kivétel nélkül egyszerűen ügyes csalóknak tartják, mások pedig ellenkezőleg úgy vélekednek, hogy a íakíroknak tényleg van valami eddig fel nem kutatott erejük, s ha ezzel valamikor majd megismerkedünk, éltető világosság fog derülni a tudományra; ez utóbbiak szerint épen a védák könyveiben, a Yogi-tudományban valami különös, igazi bölcsesség rejlik, a fakírok pedig az új tudomány prófétái stb. A dolgokat kritikailag mérlegelő és a források értékét bíráló történetírónak arra kell felhívnia a figyelmet, hogy a szélsőséges véleményekben csak ritkán található meg az igazság: ez valószínűleg inkább a középúton halad. Tényeket letagadni, csak azért, mert nem illenek bele elméletünk keretébe, még nem szabad. Ellenkezőleg, épen tényeken nyugszik a tudomány. Ha a tények ellentmondanának az elméletnek, akkor a tényeket kellene megtartani, az elméletet pedig elvetni és új elméletet alkotni. De most épen arról van szó, hogy valóban rejlenek-e a fakirismusban valamilyen új élettani vagy psychologiai tények. A problémánk esetében szükséges legnagyobb óvatosság mellett, úgy látszik, igenlően kell hangzania a válasznak, nem lehet mindent örökké letagadni, a sok angol kutató pedig hitelt érdemel. Mindig kétszeres és háromszoros figyelemmel és óvatossággal kell vizsgálni ezeket a jelenségeket! Kerülni kell mindenféle szenzációt, mert ez soha egy lépéssel sem vitte előbbre a tudományt! Megfigyelésre és kísérletezésre van szükség, a legtárgyilagosabb eszközök és mérések legteljesebb kihasználására, azonfelül ki kell rekeszteni a suggestionak
