Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
34 5—6 évig tartott, s ez alatt könyveket olvastak, szóbeli előadásokat hallgattak; ezeket leginkább szabad ég alatt vagy valamely szent la árnyékában tartották meg. Ezenkívül a tanító társaságában betegeket látogattak és megtanulták, hogy miként keli elkészíteni a gyógyszereket. Meghatározott napokon megszakították a tanítást: mennydörgéskor és villámláskor, alkonyaikor, a király megbetegedése esetében, nagy ünnepek, szokatlan természeti események stb. idején, mégpedig azért, nehogy a tanulók csökkent érdeklődéssel kísérjék a tanítást. A tanulónak nemcsak fülével kell figyelnie a tanító előadására, hanem eszével is, mert különben hasonló lesz ahhoz a szamárhoz, amely a hátán viszi a santalfát, érzi, hogy az milyen súlyos, de mégsem tudja, hogy milyen értékes. Az ifjúság tanulmányai közben gyümölcsökön, állati hullákon, bőrdarabokon, viasztárgyakon stb. gyakorolta be a sebészeti műtéteket. A gyakorlat folytatásához a király jóváhagyására volt szükség. A tiszteletdíjak a beteg vagyoni állapotának megfelelőek voltak, néha igen magasak. Az orvosnak leghőbb vágya az volt, hogy udvari orvos lehessen. Háború esetén az orvosok a hadsereggel mentek. Az indusok orvosi deontologiájában (a kötelességekről szóló tan, a görög őéov a. m. kötelesség szóból) megtaláljuk a csíráját annak, amit nem annyira orvosi ethikának, hanem inkább orvosi politikának lehetne nevezni. Erre utal az a tanács, hogy nem szabad orvosi segítségben részesíteni olyan személyeket, akiket a király vagy a nép nem kedvei. Hasonlóképen megtagadhatta az orvos a segélyt a gonosztevőtől, vagy a kasztból kiutasított személytől stb. Az Ázsia jelentékeny területein elterjedt buddhismussal együtt az indusok gyógyászata is eljutott messze India határain túl. Dél felé Cejlon és Jáva, észak felé Tibet és déli Szibéria került a hindusztán vallás és művelődés befolyása alá. A buddhismus a felebaráti szeretetet hirdette és ezt követte a könyörület-sugallta orvosi segítség. Hindusztán- ban, a buddhismusban kell keresni a kórházi intézmény eredetét. A feljegyzések arra utalnak, hogy ott a királyok már K. e. alapítottak men- helyeket és kórházakat, nemcsak a hajléktalan és a beteg emberek, hanem még az állatok részére is. Noha az indus népen ma bizonyos fokú elfajulás állapítható meg, mégis folytonosság áll fenn a (Hindusztán mélyében gyökerező) mai orvoslás és a hajdani között. A mai kornak szintén bőséges irodalmi termése is állandóan úgy kering a régi felfogások körül, hogy a mai műveket akár ezer évvel ezelőtt írottaknak is lehetne tartani. Az indiai kultúrának sajátságos, egyebütt nem található teremtménye-az ú. n. fakir (yogin). Hindusztán hajdan épúgy bővelkedett fakírok- 1 an, mint jelenleg. A mai turista lépten-nyomon találkozik velük, a vásár zajában vagy a lármás népmulatságokon is, a folyómenti csendes ligetben vagy valamely csendes dombocska magányában is, néha sűrű erdőben, ahol azok könnyen a vadállatok áldozataivá lesznek. India az askesis, a testsanyargatás hazája. A legkiválóbb egyéneknek az a vágyuk és óhajuk, hogy házukat elhagyhassák, erdőben lakhassanak, a világgal minden kapcsolatot megszakítsanak, testüket a legsúlyosabb sanyargatásoknak vessék alá, kiöljék magukból a testiséget, szegény koldusok maradjanak és már a földön megkezdjék a nemlétet. Ilyen koldús a fakir is, aki különböző módon sanyargatja testét, és akinek talán épen ennélfogva rendkívüli lelki- és akaratereje van. Schmidt Richard kiterjedt iro-
